Megbűnhődtük már a múltat...

Nos a játékosok értékelése után következzen a szakmai stáb és a vezetés értékelése is.

Kezdjük a sort az ex edzőnkkel, Bobby Davisonnal.

Nagyon szép eredményt ért el a csapattal tavaly az NBII-ben. A gólkülönbség és a megszerzett pontok magukért beszélnek, viszont azt is látni kellett (volna), hogy a játék már akkor is meglehetősen egysíkú és ötlettelen volt. Ahogy komolyabb ellenféllel kerültünk szembe, láthatóvá váltak a hibák is, de szerencsével, vagy akarattal ezek a meccsek is jöttek nagy többségben. Elérkeztünk az őszi nyitányhoz, és pokoli hangulatban, jó játékkal megvertük a Zalaegerszeget. Akkor még mindenki azt hitte, hogy nem lehet itt baj. Pedig a nyáron átgondolatlanul szerződtetett gyenge játékosok, a kiismerhető taktika sajnos garancia volt a bukásra. Már a 2. meccstől kezdve tudták az ellenfelek, hogy mivel lehet a Fradit elég könnyedén két vállra fektetni. Ez egyértelműen Davison taktikai felkészületlenségét mutatja. De tovább megyek, a klub eleinte azt kommunikálta, hogy a játékosaink kirobbanó erőnlétben vannak, és már ezzel is a magyar átlag fölé nőnek majd, és ha kell, akkor akár „izomból” is lehoznak meccseket.

Davison következő érthetetlen dolga a sajtóval való rossz kapcsolata volt. Egyszerűen nem tehet olyat egy edző, hogy elbújik az újságírók elől. Pláne, ha még erre a szerződésében kötelezve is van. Megdöbbentőek voltak azok a hírek is, melyek szerint az edzőnk egy-egy vesztett meccs után különvonult a csapattól. Szomorú dolgok ezek, pláne annak a fényében, hogy leváltása után hazatérve elég rossz hangvételű interjút adott az angol sajtónak a magyarországi megpróbáltatásairól. Ha osztályoznom kéne a mi ex edzőnk tevékenységét, akkor ez bizony egy orbitális elégtelen lenne. A helyére kinevezett Short ugyan hozott néhány pontot az ősz végére, kozmetikázandó a gyalázatot, de az ő megítélésével várok még, mert pár mérkőzésből nem vonnék le messzemenő tapasztalatot. Az leszűrhető azonban, hogy taktikailag jóval felkészültebb, mind az elődje volt.

Csató Sanyival kapcsolatban is tartózkodó vagyok, mert annyira a háttérben van, és annyira semmitmondó nyilatkozatokat tesz, amikor nagyritkán valaki megkérdezi, hogy ebből messzemenő következtetéseket levonni nem nagyon lehet.

Kakas Laci már bőbeszédűbb. Alapjaiban ingott meg a bizalmam vele kapcsolatban, amikor többször is kijelentette, hogy nála a favorit a kapusposzton a Megyeri - Holczer páros. Megyerit még csak értem, de Holczert? Könyörgöm vak ez az ember? Nem látta az őszi szezon első felét élén a Vasas meccsel? Ezek fényében, hogy lehet ilyet mondani? Habert meg szidja, hogy nem jó a lábmunkája. Érthetetlen. Jobb lenne, ha nem szólalna meg ezügyben többet, mert csak mérhetetlen indulatokat kelt a szurkolótáborban.

Mark Pease lett a csapat erőnléti edzője, és kezdetekben az a hír járta, hogy inkvizítori szigorúsággal hajtja a játékosokat az edzéseken. Aztán elcsendesedett ez a dolog egészen annyira, hogy a meccsek alatt a pályán azt tapasztaltuk, hogy az előzetesen a vezetőink által „legyengézett” magyar NBI simán bírja a versenyt a mi fiainkkal, sőt megkockáztatom, hogy jópár meccset láttam, ahol erőnléti hullámvölgyben voltunk az ellenféllel szemben. (Pld-ul Debrecenben). A jelenleg is tartó felkészülésről is azok a hírek járják, hogy mindenki nagyon jó erőben van, és robbanni fognak a játékosok tavasszal. Remélem ez igaz lesz, és nem csak egy meccsig fog tartani.

Jöjjön akkor a szigorúbban vett vezetőség elemzése.

Kezdjük mindjárt a tulajjal, Kevin McCabbel. Véleményem szerint óriásit hibázott Ő is, amikor csúnyán alábecsülte a magyar viszonyokat. Olyan embereket delegált a klubunkhoz, akik semmivel sem voltak jobbak (sőt lényegesen rosszabbak), mint a magyarok, akik elvégezhették volna az adott munkát. Persze tudom, utólag könnyű okosnak lenni, és valószínűleg a csődközeli helyzet után erős fenntartásokkal fogadtam volna magam is egy magyar vezetést, de ez nem kérdőjelezi meg Kevin előzőekben részletezett hibáját. Nem kérdés Terry Robinson és Bobby Davison kinevezését fájlalom elsősorban. Bobby még hagyján, mert az NB2-ben eredményes volt, de Terry gyakorlatilag hibát-hibát halmozott. Igazolások, vádaskodások, sajtó lekezelése, és megkérdőjelezhető magánélet a vádlista ellene. Ezek mindegyikében bűnösnek találtatott, és ha későn is, de teljes mértékben megérdemelte, ami történt vele. Berki személye sem kerülhető meg. Finoman szólva is ügyesen lavíroz a szurkolói harag és a főnökei között. Berki profi, nehéz lesz kitúrni a helyéről, akárki próbálja is meg ezt. Ahogy a december 21.-i sajtótájékoztatón lekezelte a bugyuta újságírót, az elképesztő szellemi fölényről árulkodott, holott a firkász kollégának nagyjából igaza volt, amikor számonkérte rajta a korábbi ígéreteket. Azokat az ígéreteket, amelyeket meggyőződésem szerint nem a kisujjából szopott ki, hanem a klubtulajdonos által felvázolt jövőkép adta. Nos az megállapítható, hogy Kevin sokkal szebbre festette a jövőt 2 éve, mint ami realizálódott. Jelenleg se csapat, se stadionépítés. Tudom, válság van, amely kihat a játékosvásárlásokra, meg a stadionfinanszírozásra is, de ezt időben is lehetett volna kommunikálni, nem pedig megvárni azt a helyzetet, amikor a néhány zombi (mert szurkolónak változatlanul nem nevezném őket) botrányokozással óriási kárt okoz a szeretett klubjának. Ez persze méginkább visszaveti a fejlesztési lehetőségeket, hisz szurkolói kártya bevezetésére, és egyéb biztonsági eszközök működtetésére kötelezték a klubot, mindezt egy lebontásra váró stadionban. De talán még ennél is nagyobb kár az újabb presztízsveszteség, amely a klubot érte.

Ezzel el is érkeztünk az egész szomorú történet egyik legneuralgikusabb és legkellemetlenebb pontjához, a kommunikációhoz. Elöljáróban annyit, hogy nagyon nehezen hiszem el, hogy a magukat vérprofinak tartó angolok, ennyire amatőr módon oldjanak meg valamit, mint ezidáig a kommunikációt tették. Nem tudom, mi állhatott a dolog mögött, lebecsülés, más országokból hozott másféle tapasztalat, de a jó kommunikáció elmaradása erkölcsi és vaskos forintokban mérhető anyagi kárt okozott a klubnak. Bár nagyon megkésve, de McCabe ezt érzékelte is, amikor tavaly év vége felé újjáalakította az elnökséget, és többek között saját magát és a fiát delegálta a leszűkített csoportba. Ezt önmagában már pozitív lépésnek érzem, bár rögvest az új elnökség megalakulása utáni sajtótájékoztató nem sikerült valami fényesre. Talán ez volt az a pont, amikor végleg eldőlhetett, hogy kell a klubnak egy sajtóosztály, mert ez így nem mehet tovább. A minap be is jelentették, hogy ez megalakult, és javulni fog a kommunikáció. Természetesen nem telt el elég idő ennek megítélésére, de mintha valami kezdene megmozdulni ezen a téren. Remélem, végre nem fogok csalódni, ahogyan az egyéb ígéretekben sem. Ezt leghamarabb az átigazolásokkal kapcsolatos hírek realizálódásán (vagy ne adj isten elmaradásán) lehet lemérni. Talán a dolgok végre jobb irányt vesznek az eddigieknél, mert hiszem, hogy mi már nemcsak a múltat, de jövendőt is megbűnhődtük, többszörösen is.