Ambivalens érzések - avagy szubjektív őszértékelés

Rég nem írtam, és mivel elég sok dolog összegyűlt bennem, gondoltam virtuálisan pennát ragadok, és szavakba öntöm a gondolataimat, s egyfajta őszértékelést készítek.

Kezdjük is rögtön a kommunikációs kérdésekkel, hisz a tegnapi - újabb - "bohózat" kapcsán elég aktuális. Mi is történt? Több angol sajtóorgánum (pl. The Guardian) lehozta, hogy Craig Shortot véglegesítették szeretett klubunk vezetőedzői pozíciójában. A klubvezetés azon nyomban kiadott egy közleményt, melyet a Pepsifoci le is hozott, miszerint álljon meg a lakodalom, majd este lesz a témában tájékoztatás. Nem követtem, hogy lett-e, hisz azért a The Guardian nem egy Sun (a magyar Blikk angol megfelelője), ergo nem nagyon szoktak kacsákat lehozni, így tényként kezeltem az adott információt.
Több szempontból nem értem, miért követ el a vezetőség ilyen szarvashibákat - immáron sokadszor. Mindannyian emlékezhetünk, hogy a Dragóner-ügy idején a kommunikációért felelős személy az origonak küldte el a Berki Krisztián felé íródott levelét (epic fail), s most ez az eset. Nem tudom, hogy a Press Association felé az angolok küldték-e a kommünikét, vagy a magyarországi vezetés? Ha előbbiek, akkor felvetődik a kérdés, hogy nem szólnak az itthoni embereiknek, hogy "Hé, ti ott, megküldjük a jó brit sajtónak, hogy Short marad az edző"? Ez elég sajnálatos, hogy a klub magyar vezetése nem tudja, mit dönt a tulajdonos? De van az a lehetőség, hogy szóltak. Ezen verzió esetében pedig a magyarjaink (Berki Krisztián, Szokai Marci) miért nem léptek, és küldték el azon nyomban az MTI felé a hírt? Vagy legalább a mérvadó sportoldalaknak (NS, Pepsifoci, NB1.hu)?
Nem tudom, melyik verzió állja meg a helyét. Anno, mikor személyesen találkoztam Berkiékkel, szóba kerültek a Zrt. dolgai, és többek közt elismerték, hogy igen erős elmaradásban vannak a kommunikáció területén az elégségesnek minősíthető szinttől. Ismét kérdések hada: Humánerőforrás-problémák? Nem bírják? Vegyenek fel embert rá. Több olyan médiaszakember van, aki fradista és a szakmáját is érti. De nem is kell feltétlen médiaszakembernek lenni ahhoz, hogy az ember ép ésszel végiggondolja, mikor mit kell kommunikálni. Mert dicséretes, hogy Angliában eljuttatják egy sajtóügynökséghez, no de kérem, a Ferencvárosi Torna Club magyar klub, a magyar embereket érdekli elsősorban, mi hír is a háza táján, nem a derék szigetlakókat!
Konklúzió: ezen a téren jelentős változásokra van szükség, mert tarthatatlan a szó szerint fejetlenség, ami most jellemzi az állapotot. Szubjektív leszek, és kaphatok érte negatív kommenteket, de úgy gondolom, Berkiék alapvetően értenek ahhoz, amit csinálnak, legtöbbször jól is csinálják - a korábbi dolgok, pl. Davison-kérdés pedig szerintem Robinsonhoz köthetők -, azonban a management "karcsú" létszámban a Ferencvárost érintő feladatokhoz. És itt nem a futballszakmáról van szó, hanem a mindennapi élet dolgairól ugyebár. Kiváncsi leszek, kiket is küldenek most a McCabe-birodalomból, milyen szakemberek is lesznek, mert ránk fér az erősítés - ezen a téren is.

Nos, akkor térjünk át Short kinevezésére, hisz a kommunikációs gubanc is ezzel kapcsolódóan történt. Short nem rossz edző, és persze ezt nem abból a 7 pont miatt gondolom, amit megszerzett, hisz hosszú távú következtetések nem vonhatók le pár meccs alapján. Lipcsei Peti nyilatkozta valamelyik nap a Nemzeti Sportnak (ebben azért nem vagyok biztos, hogy ott olvastam), hogy Bobby és Craig közt ég és föld a különbség, a volt hátvéd foglalkozásain végre ismét úgy érzi, hogy igazi edzésen van, van taktikai elképzelés, van pörgés, hajtja a játékosokat, és sokkal jobb a csapatszellem. Dicséretes.
Természetesen a tavaszi eredmények fogják véglegesen minősíteni a fiatal angol szakembert, de nem feltétlen érzem úgy, hogy pálcát kellene törnünk felette már előre azért, mert még nem volt komoly edzői tapasztalata. Anno Nyíl sem úgy ült le a kispadra, hogy mondjuk Dalnoki Jenő szakmai tudásával és tapasztalatával rendelkezett a fejében. Az alternatívák, akik pörögtek a pletykák során (Sivic, Matthaus, Egervári) valamilyen okból biztos, hogy ugyanígy megosztották volna a szurkolókat, hisz a szerb a nem épp 'imádott' Kecskemét edzője volt ugye, a német 'gigasztár' inkább marketingember, mint sziklaszilárd szakvezető, Egervári pedig jó szakember, de valahogy nem tudom elképzelni, mint a Fradi vezetőedzője. Úgy vélem, a kardinális kérdés jelenleg nem az edző személye, egyrészt, mert a verdikt megvan, Short a végleges - akit jó döntésnek tartok -, másrészről pedig a fő probléma a játékoskeret gyengeségében rejlik jelenleg.

Térjünk is át erre a pontra. Nagyon nagy létszámú keret állt az ősszel a klub rendelkezésére, azonban bebizonyosodott, hogy legtöbbjük egyszerűen nem ütötte meg a Ferencváros, de még egy mezei NB1-es csapat szintjét sem. Hogy ez kinél pszichés okokból(nem bírja a Fradival járó nyomást), kinél pedig futballtudás hiányából fakadóan, az tulajdonképpen lényegtelen, hisz a szeretett klubunk nem a Máltai Szeretetszolgálat, és nem is az angolkisasszonyok nevelőintézete, ide harcos, érett, felkészült játékosok kellenek. Senkivel semmi bajom, nem bántom a srácokat, hisz nem nézem ki senkiből, hogy dafke szarul játszanának, de jó páran - remélhetőleg - nem lesznek a keret tagjai a januári felkészüléskor, vagy ha igen, az NB3-as csapatnál veszik őket számításba. És nem kizárólag a légiósokról beszélek, igen sok hazánkfia, saját utánpótlásból érkező játékosunk sem nyújtott emlékezetest, sőt...
Hogy kiket kellene igazolni? Repkednek a nevek: Bajzát, Csizmadia, Tímár stb. Nem tudok véleményt formálni. Bajzátot a stílusa miatt nem kedvelem, Csizmadia is a hááááát kategóriába esik nálam, Tímárt meg ugye láttuk focizni a Fradiban, nem hiszem, hogy annyival jobb lenne most. Halmosira azt mondanám, hogy na, ez már jó, de ő hülye lesz hazajönni, Torghelle 'Büdösbunkó' Sándorról meg hallani sem akarok. Lényegében az elvárásom, hogy jöjjön több olyan spíler, aki nem feltétlen az itthoni 'sztárok' közül való, legyen kevésbé ismert, legyen ezáltal tán olcsóbb is, mert ugye ha mi vásárolunk, akkor egyből ugrik az ár (mindenki minket akar lehúzni), de akik jönnek, azok dögöljenek meg a pályán, hajtsanak a bírói hármas sípszóig, akarjanak, küzdjenek, és természetesen ne sírjon a labda, ha náluk van. Nem nagy elvárások, ugye?
Fradista vagyok, mindig is az voltam. Tavaszra is elmegyek, és megveszem a bérletet, hisz ezt megtettem az NB2-ben is, nem eredményfüggő, hogy kijárok-e, szeretem-e a csapatot, még ha bosszankodom is sok esetben. Hisz ahogy a Tanúban is hallhattuk: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a MIÉNK!

Hajrá Fradi!

Tárgyalás a székházban

A tegnapi nap folyamán - mint korábban említettem - a Polgár Alapítvány képviselőinek társaságában a Fradinál jártam akadémia ügyben. A megbeszélésen amolyan mediátor szerepet töltöttem be, hisz azon kívül, hogy elkötelezett vagyok mindkét irányba, egyik szervezethez sem tartozom hivatalosan.
Az alapítvány célja, hogy 13-14 éves, fokozottan hátrányos helyzetű gyerekek részére - falusi, cigány, mélyszegénységben élő kiskölykök - fociakadémiát hozzon létre, kiemelve ezáltal a kirívóan tehetséges srácokat a garantált züllést jelentő környezetből. A pre-akadémiai képzés során céljuk, hogy a 8. osztály befejezése után a gyerekek sikeresen beilleszthetők legyenek a 14 éves kortól induló normál akadémiai képzésbe.
Mivel a Fradinak létesítmény és edzői téren kapacitása van egy ilyen kezdeményezés fogadására, így gondoltam, összehozom a kellemest a hasznossal.
Berki Krisztián és Szokai Marci voltak jelen a klub részéről, és meglepően jó fogadtatásban részesítették az Alapítvány kis csapatát, sőt, olyan dolgokat is tettek hozzá, amelyek alapján - őszintén mondom - igen kellemesen csalódtam a Fradi két tisztviselőjében.
Szó volt arról, hogy az FTC Zrt., mint a Scarborough csoport tagja azon felül, hogy futballvállalkozás, egy profitorientált gazdasági társaság, ahol minden fillért megnéznek, hová teszik. Ez általánosságban véve szerintem jó. Ezen felül hangsúlyozták, hogy a Zrt. elkötelezett a CSR célok - társadalmi szerepvállalás, környezetvédelem, stb. - irányába, és az Alapítvány által felvázolt program igen megnyerte tetszésüket, hisz több oldalról is hasznos lehet a klub számára:
- a Fradi nyit a vidéki, szegény, esetleg roma társadalom felé - hatékony fegyver lehet azokkal a becses újságírókkal szemben, akik tényleg csak a rosszat írják rólunk, és csak akkor foglalkoznak a klubbal, ha balhé van
- kiemelkedően tehetséges játékosokhoz juthat, teljesen ingyen, mivel ez a szegmens az utánpótlásfoci terén teljes egészében kiaknázatlan
Krisztiánék elmondták, hogy azon kívül, hogy a gyerekeket ki kell emelni a jelen állapotukból, környezetükből, ők erősen támogatnák, ha úgymond életre is nevelnénk őket, nem csak a sport területén kapnának képzést, hanem egyéb területeken is.
Az Alapítvány képviselői elmondták, hogy mint non-profit szervezet, az ő fő céljuk nem haszonszerzés, nekik az erkölcsi eredmények számítanak, lényegében az, hogy a gyerekeket kiemeljék a reménytelen életükből, tehetségüknek megfelelő szintre hozzák őket, és olyan életpályán indítsák el a programban részt vevő gyerekeket, ami a támogatásuk nélkül elképzelhetetlen lenne.
Novemberben országszerte több helyen tartanak tehetségkutató napot, ahová a klub részéről máris jelezték, hogy mindenképpen küldeni kívánnak ifjúsági edzőt, valamint repiajándékokat. Tervben van egy barátságos mérkőzés, melyen az Alapítvány már meglévő, 14-17 éves gyerekekből álló csapata mérné össze tudását a klub valamelyik U csapatával, sőt, aki az alapítványi csapatból szimpatikus és jól teljesít, az rögtön úgymond "lehalászható".

Személyes érzéseim alapján azt kell mondjam, hogy az eddig a vezetőség magyar tagjai kapcsán kialakult általános képpel ellentétben nekem kellemes benyomásaim vannak. Az első és legfontosabb momentum a pozitív kép kialakulásában az volt, hogy elismerték: nagyon súlyos kommunikációs hiányosságok vannak, nem tudnak minden támadásra, susmusra azonnal és hatékonyan választ adni, s sok esetben Mr. Robinson csúnyán kötötte a hazai kezeket.

Remélem valamelyest kellemessé tettem az estétek ezzel a pár sorral, én mindenképpen hiszem, hogy a korábban még fekete, most már szürkülő felhők folyamatosan eloszlanak, és tisztává válik mindenki számára, hogy jó úton halad imádott klubunk :)

UI: az Alapítvány még egy ágon tárgyal az Akadémiát illetően, mégpedig az Újpesttel. Igen, sajnos velük, ugyanis a szakmai vezetőnek van oda is kapcsolata. Én azért a magam lehetőségei szerint mindent megteszek, hogy nálunk valósuljon meg a fent leírt elképzelés, ugyanis láttam videókat ezekről a gyerekekről, és bizony nagy tehetségekről van szó! No meg amúgy is :) HAJRÁ FRADI!

Van középút?

Első írásomban minden fradistát és a Fradit ellenfélként, nem ellenségként tisztelőt köszöntök az oldalon. Remélem hiánypótló oldal lesz ez, ahol olyan középutas szurkolói véleményeket olvashat az idelátogató, amely a fórumokon, vagy szurkolói oldalakon könnyen elsikkad, hiszen nem jellemzi a markáns nagyotmondás, szélsőséges véleményalkotás, amely sajnos ma annyira népszerű. Kínálja magát, hogy a mostani „balhénkkal” kezdjem, ez legyen az első írásom.

Immáron negyed százada járok a Szentélybe és nézem jobb-rosszabb csapatainkat. Szép emlékként él bennem a 80-as évek, amikor a B közép törzshelyén az eredményjelző alatt, egy lila pólós békéscsabai srác végigszurkolta mellettem úgy a meccset, hogy senkinek nem jutott eszébe a bántalmazása. Nem volt ketrec, a legnagyobb probléma a pénztárszalagok óriási mennyisége volt. Boldog békeidők, mondhatjuk ma! Persze akkor is megesett, hogy csattant egy pofon és kisebb konfliktusok is adódtak. De ahol 12.000 ember van együtt, ez mondhatni természetes. Ettől függetlenül a gyerekek önállóan kimehettek a meccsre, a szülőknek nem volt oka az aggodalomra. Családapaként azt kell hogy mondjam, ma már nem így van! Nemcsak nálunk, sehol a magyar stadionokban. És ez nagy baj. Hogyan lesz így utánpótlás a lelátókon? Sokkal kevesebb gyerek jön ma meccsre, mint eddig bármikor. Statisztikám nincs, ez csupán egy megfigyelés. Hosszú írást érdemelne meg, miért van ez, de az okok összetettek és nem is én vagyok hivatott ennek a feltárására. Abban semmiképpen nem hiszek, hogy az Üllői út ebben a tekintetben rosszabb lenne mint más csapatok stadionjai, egyszerűen több a néző, így a probléma is jobban látszik. Nem térek ki a konkrét ügyekre, mert ez úgymond lerágott csont. A felvételeket mindenki akit a foci érdekel már látta, és hovatartozása, vérmérséklete szerint véleményt is alkotott erről. Én két karakteres álláspontot ismerek az ügyben, amolyan fekete-fehér kombinációban:

1, A csőcselék randalírozott, mindenről a garázda szurkolók tehetnek, törvény kell és szigor.

2, Katasztrofális szereplés, katasztrofális vezetőség, jogos szurkolói felháborodás.

Véleményem szerint egyik álláspont sem elfogadható! Az első állítás azért nem helytálló mert valóban vannak csoportok amelyek nem a meccs, hanem erőfitogtatás miatt járnak meccsre. Jól körülhatárolható kik ezek, mégsem tesz senki, semmit. Ellenben a szurkolók 95%, semmilyen rendbontásban nem vesz részt, mégis rendszeresen bűnhődik. A legutóbbi félbeszakított meccs is jó példa a töketlenkedésre, ami ebben a témában zajlik. Körülbelül 50 ember egy szektorban azért gyűlt össze, hogy botrányt csináljon, hogy a meccs félbeszakadjon. Mit tesz a biztonsági szolgálat, a rendőrök? Semmit. Állnak és néznek ahelyett, hogy kiürítenék a szektort, azokat akik ezt csinálták igazoltatnák, egyáltalán eljárnának velük szemben. Nem, nem ezt teszik. Napokkal később, a hős Draskovics miniszter intésére !hajnalban! mint az ötvenes években, előállítanak embereket, közöttük olyanokat, akik a meccsen sem voltak. Felháborító! Bárki, bármit is tesz, a tisztességes törvényes eljáráshoz joga van. Arról nem is beszélve, hogy nem embert öltek! Tehát nem mentve őket, mert rossz az, amit tettek, az ügyük kezelése botrányos. Egy szó mint száz lépni kell, de nem így! Mert ebben az esetben, azaz érzése van az embernek az illetékesek csak erre vártak, hogy bűnbakokat kreáljanak. Remélem nincs igazam…

Nézzük a második esetet. Jogos-e a felháborodás? Részben igen, mert senki nem erre a nihilre számított amit a csapat ősszel produkált. A legnagyobb probléma az, hogy az új igazolásaink gyengébbre sikerültek mint az elküldött, az NBII-es csapatban szerepelt focisták. Ehhez társult Bobby szabályos összeomlása, amit a vezetők képtelenek voltak jól kezelni, mi több a szurkolókat hibáztatták. Szóval joggal érezték úgy sokan, hogy valami nagyon nincs rendben. Persze a nagy kérdés az, hogy a szurkolók hogyan fejezhetik ki a nemtetszésüket? A válasz az, amit a Tábor csinált és még jó néhány szurkoló velem együtt. Tömegesen, elhagytuk a stadiont, meccs közben. Ez a normális reakció, ami egyben üzenet is! Ezt tették tönkre azok, akik nem bírtak az indulataikkal. Pedig ez hatásosabb demonstráció volt, mint a tüzezés. Tehát az álláspontom az, hogy a felháborodás jogos, de a módszer nem! Nem erősíthetjük az ellenségeinket, akikből pedig bőven akad élükön az MLSZ mutyizóival!

Összefoglalva, a nézőtéren rend és béke szükséges, amit profi biztonsági szolgálattal, rendőrséggel, vezetőséggel el lehet érni. A családokat vissza kell hozni a nézőtérre, mert nélkülük nincs jövő! Viszont ezt csak törvényesen lehet végrehajtani! Tehát meg kell találni végre azt a bizonyos arany középutat!