Név szerint a továbbiakban nem foglalkoznék a jelöltekkel, mert rengeteg tényezőtől függ az érkezésük, és csak az egyik szempont a pénz. Én inkább arról írnék, milyen karakterű játékosok kellenek nekünk? Első szempont természetesen a játéktudás, de mit sem ér a tudás, ha a meccsen ebből nem látunk semmit. Edzőink szerint, nagyszerű edzésmenőkkel rendelkezünk, akik viszont a meccs napján begörcsölnek, és mint az eredményeink mutatják ez bizony tény. Persze lehetne az a megoldás, hogy edzésekre járunk meccsre pedig nem, vagy megkérjük Kisteleki Istvánt, aki klubunk irányában óriási empátiát tanúsít, hogy minden meccs legyen zártkapus. Szimpatikusan hangzik, de ezeket a megoldásokat inkább elfelejteném. Maradjunk inkább a több mint száz éve bevált modellnél, azaz a nézőket szórakoztató focicsapat létrehozásánál. Valljuk meg ez a mostani nem az. Inkább bosszantó. Ha nyer, akkor is kín nézni, amit a pályán csinálnak. Márpedig a jegyeket nem azért vesszük, hogy szenvedjünk. Örülök ha a csapat feltúrja a pályát, de ha földmunkára vagyok kíváncsi, némi autózás után az M0 viharos gyorsaságú építkezésén ingyen, bérmentve megtehetem. Profibbak ebben a műfajban. Szóval egy szó mint száz, focit szeretnék látni olyan focistáktól, akik élvezik, ha van közönség. Tudom ez kemény perverzió, ismerve a focink állapotát, de mégis efelé kellene haladni! Tehát tisztelt vezetők! Igazoljunk legalább jó közepes focistákat, akik láttak már közönséget és egy anyázástól nem esnek ki a gatyájukból. Egyelőre ennyivel beérjük. Ha kell, használjanak pszichológust, asztrológust, de egy hozzáértő futballszakember is megteszi... Azt hiszem túlzásokba estem.
