In memoriam FSZSZ

A tegnapi nap folyamán olvastam a hivatalos közleményt, miszerint feloszlott a Ferencváros Szurkolók Szövetsége, rövid nevén FSZSZ. És bár hallottam cáfolatokat, miszerint az egész Magyar Balázs és Boros Bánk Levente magánakciója, hogy ha ők nem lehetnek a szervezet vezérei, akkor már ne is legyen szervezet, egyelőre úgy állok a helyzethez, hogy a megszűnés tény.

Ambivalens érzéseim vannak. Egyrészről az FSZSZ egy Magyarországon egyedülálló szervezet, nincs még egy klub, ahol ilyen formában is tömörültek a szurkolók, másrészt pedig - főként az utóbbi időszakban - nem tudtam egyetérteni a szövetség által képviselt irányvonallal, vagy stílussal.

Az alapvető probléma talán leginkább abból fakad, hogy a nevével ellentétben leginkább a szervezett csoportok (Stormy, GM, Aryan Greens, UG, 7side stb.) képviseletének volt tekinthető a Magyar Balázs vezette FSZSZ, ami legjobb esetben is maximum 500 embert tesz ki.

Véleményem szerint egy olyan gyűjtőszervezetnek, mint amit az FSZSZ neve sugall, nem szabad egy réteg véleményét kommunikálni, hisz a Fradisták - létszámunkból adódva - milliónyi nézetet képviselnek, mérsékelttől a szélsőségesig, és leginkább az volt szembetűnő, hogy az előbbiek véleményét nem feltétlenül vették figyelembe, vagy nem kerestek kapcsolatot, egyeztetési lehetőséget a stadion nézőközönségének nagyobb részét kitevő szurkolótársakkal.

Szintén elmondható, hogy az FSZSZ vezetése olyan tárgyalási stílust képviselt, ami a vezetőség részéről leginkább elutasításba ütközött. És nem mindig az FSZSZ álláspontja jelentette a problémát a kommunikációban, hisz sok esetben a mérsékeltek érdekeit is szem előtt tartó javaslatokkal álltak elő, azonban az ultimátum hangnemű, követelésként tálalt "javaslatok" nem feltétlenül szimpatikusak még egy átlagszurkoló számára sem, főleg nem egy külföldi tulajdonosnak, aki nem kevés pénzt pumpált a klub megmentésére.

Tudjuk, hogy az FSZSZ vezető közül volt, aki korábban a klubvezetésbe is bekerült. Lehet, hogy a belső körből történt kikerülés az, ami elindította ezt a folyamatot? Valamint ugye az elmúlt időszakban a táboron, azaz pontosabban az FSZSZ-en belül is érdekellentétek feszültek, különváltak a hool csoportok, plusz megjelent a börtönből szabadult Srk, akinek céljai még máig sem egészen tisztázottak, hisz az internetes megnyilvánulásait finoman fogalmazva is kuszaságok jellemzik.

Nem tudom, mi lesz most az FSZSZ után. Volt egy szervezet, ami a radikálisabb szurkolókat képviselte. Ideje lenne egy olyan szervezet, ahol a vezetők adott területen (jog, gazdaság, stb.) szakemberek, széles körben képviselnek lehetőség szerint minél több Fradistát, és nem "celebként" kívánnak előtérbe kerülni, és politikai céljaik elérésére a sokak által imádott zöld-fehér színeket felhasználni.

Mert ha Berki Krisztián celeb, akkor véleményem szerint BBL is az.

Üdvözlet és egy nyitógondolat

Először is köszöntök mindenkit ezen a blogon. Köszönöm Makkmarcinak a meghívást, megtiszteltetés részt venni ebben a kezdeményezésben. :)

Amiről így elsőre szólni szeretnék hozzátok az nem más, mint az összefogás, az összetartozás fontossága. Már régóta bennem van ez a gondolatsor, és úgy érzem ezen blog alkalmas terep arra, hogy kifejthessem mindezt.

Fradistának lenni mára sok kívülálló szemében egy megkopott, sokszor bemocskolt fogalom, pedig maga az érzés, az ilyen formában felvállalt közösség igenis értékes és szép dolog. Úgy vélem, hogy a rendszerváltás előtti időkben ebből a szempontból egyszerű és letisztult volt a képlet, hiszen a rendszer mindenféle negatív erőfeszítései ellenére is erős tudott maradni a Fradisták közössége. Éppen az elnyomás, az hogy egy kicsit mindig is „ellenségként” tekintett ránk a hatalom adott egyfajta erős kohéziós erőt. A kilencvenes évektől azonban elindult egy folyamat ami sajnos károsan hatott. Átalakultak a dolgok, megszűnt az elnyomottság érzése, és beköszöntött a „nagy szabadság” amely sokak fejében káoszt eredményezett. Sajnos elég csak történelmi távlatokba visszanézni és megállapítható, hogy Magyarországra, a magyar emberekre mindig is jellemző volt a széthúzás, a különböző csoportok szembenállása. Úgy érzem kicsiben ugyanez zajlott le a Fradi kapcsán is. Persze a folyamat nem egyik napról a másikra zajlott le. 92-ben a sok-sok év után végre újra megnyert bajnoki címnél, még országnyi tömegek ünnepelték a Nyilasi csapatot. Aki azt átélte megerősítheti, hogy feledhetetlen volt az élmény. Aztán azonban a 90-es évek ahogyan haladtak előre egyre inkább felszínre hozták a problémákat. Az előző rendszerből visszamaradt, régi felfogású vezetők, a Fradi körül saját zsebre ügyeskedő fontos emberek, a lelátón is egyre inkább teret kapó szélsőséges megnyilvánulások, a Fradi körüli gazdasági problémák, mind mind rombolólag hatottak a Fradisták közösségére. Részleteibe most nem belemenve a történéseknek, érdemes időben a jelenre ugrani, és megnézni, hogy hová is „fejlődött” ez a folyamat. Mára sajnos éppen az az összetartó erő reccsent meg ami mindig is jellemző volt a Fradistákra. Új vezetők fújnak régiekre, régi Fradihoz köthető emblematikus figurák néznek ferde szemmel a jelenkori irányítókra. Volt játékos van haragban volt csapattársával. De ami a legnagyobb baj, hogy különböző Fradista szurkolói rétegek képtelenek közösséget vállalni egymással, képtelenek egységet alkotva szeretett klubunk mögé állni. Sajnos ismerősök lehetnek a problémák mindenkinek aki a jelenkor történéseivel tisztában van: kapu mögötti ultrák sokszor lenézik az oldallelátós „mezei” drukkereket szinte birkának titulálva, oldallelátós szurkolók tévesen összemosva a dolgokat egyöntetűen „balhés problémaként” tekintenek a B-közép csoportosulásaira. De itt a neten is megfigyelhető a széthúzás. Elég csak a PE kontra FD, vagy Üllői129 kontra FD szembenállásokra gondolni, de már az FD-ből is kiváltak és külön csoportosulást alkottak egyesek.. Sok ember úgy érzi, hogy vagy ide, vagy oda kell állnia ezen csoportosulások kapcsán, és ha egyiket választja, akkor értelemszerűen szembehelyezkedik a másikkal, és szinte valami belső ellenségképként tekint rá. Ismerős lehet a hozzáállás: „Amit mi mondunk az az igazság, amit ők az hülyeség”. És a szomorú, hogy éppen a lényeg veszik el mindezen belső csatározásokban. Sokan elfelejtik, hogy a Fradizmus eszméje összeköt minket. A tolerancia, a másik tőlünk eltérő habitusának, és hozzáállásának a megértése mint olyan mára már nem létezik sokak számára. Mert leszámítva egy ténylegesen szűk csoportot akik csakugyan a balhé kedvéért jelennek meg a meccseken, alapvetően mindannyiunknak ugyanaz a fontos: szeretett csapatunk a Ferencváros. De sajnos sokan ezt nem látják át és érvényesül a téves alapszemlélet, én ilyen vagyok, ez a jó, aki másmilyen az hülye. És ez a látásmód bizony komoly gond…

A Ferencvárost éppen azért nem lehetett még a legsötétebb időkben sem megsemmisíteni, mert az ártón fellépők szembetalálták magukat egy olyan a végletekig a Fradizmusért és egymásért kitartó közösséggel amellyel nem tudtak igazán mit kezdeni. Nekünk Fradistáknak éppen az összefogásban, abban rejlik az erőnk, hogy közösen odaállva a Fradi mögé erősek vagyunk. Rá kéne már ébrednie mindenkinek, hogy mi így együtt alkotunk egy erős közösséget, és hogy igenis szükség van mind a kapu mögötti lelkes, szenvedélyesebb szurkolókra, mind pedig az oldallelátó nagyobb, kevésbé vérmes, de nem kevésbé hűséges Fradistáira. Egyik oldal sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak éppen más. Hiszen attól, hogy különbözőek vagyunk egy fontos dolog közös bennünk, és ezt kéne mindenkinek szem előtt tartani, az pedig a FRADIZMUS. Igen, így csupa nagybetűvel…

Örülök ezen oldal létrejöttének, mint ahogy minden Fradista szurkolói, közösségi megnyilvánulást pártolok, hiszen fontos hogy mi Fradisták életben tartsuk, ápoljuk a Fradizmus eszmeiségét, és a Fradi-család fogalmát amihez az ilyen önszerveződő, kis közösségek is nagyon fontosak! Örülök, hogy itt lehetek veletek. :)