Ambivalens érzések - avagy szubjektív őszértékelés

Rég nem írtam, és mivel elég sok dolog összegyűlt bennem, gondoltam virtuálisan pennát ragadok, és szavakba öntöm a gondolataimat, s egyfajta őszértékelést készítek.

Kezdjük is rögtön a kommunikációs kérdésekkel, hisz a tegnapi - újabb - "bohózat" kapcsán elég aktuális. Mi is történt? Több angol sajtóorgánum (pl. The Guardian) lehozta, hogy Craig Shortot véglegesítették szeretett klubunk vezetőedzői pozíciójában. A klubvezetés azon nyomban kiadott egy közleményt, melyet a Pepsifoci le is hozott, miszerint álljon meg a lakodalom, majd este lesz a témában tájékoztatás. Nem követtem, hogy lett-e, hisz azért a The Guardian nem egy Sun (a magyar Blikk angol megfelelője), ergo nem nagyon szoktak kacsákat lehozni, így tényként kezeltem az adott információt.
Több szempontból nem értem, miért követ el a vezetőség ilyen szarvashibákat - immáron sokadszor. Mindannyian emlékezhetünk, hogy a Dragóner-ügy idején a kommunikációért felelős személy az origonak küldte el a Berki Krisztián felé íródott levelét (epic fail), s most ez az eset. Nem tudom, hogy a Press Association felé az angolok küldték-e a kommünikét, vagy a magyarországi vezetés? Ha előbbiek, akkor felvetődik a kérdés, hogy nem szólnak az itthoni embereiknek, hogy "Hé, ti ott, megküldjük a jó brit sajtónak, hogy Short marad az edző"? Ez elég sajnálatos, hogy a klub magyar vezetése nem tudja, mit dönt a tulajdonos? De van az a lehetőség, hogy szóltak. Ezen verzió esetében pedig a magyarjaink (Berki Krisztián, Szokai Marci) miért nem léptek, és küldték el azon nyomban az MTI felé a hírt? Vagy legalább a mérvadó sportoldalaknak (NS, Pepsifoci, NB1.hu)?
Nem tudom, melyik verzió állja meg a helyét. Anno, mikor személyesen találkoztam Berkiékkel, szóba kerültek a Zrt. dolgai, és többek közt elismerték, hogy igen erős elmaradásban vannak a kommunikáció területén az elégségesnek minősíthető szinttől. Ismét kérdések hada: Humánerőforrás-problémák? Nem bírják? Vegyenek fel embert rá. Több olyan médiaszakember van, aki fradista és a szakmáját is érti. De nem is kell feltétlen médiaszakembernek lenni ahhoz, hogy az ember ép ésszel végiggondolja, mikor mit kell kommunikálni. Mert dicséretes, hogy Angliában eljuttatják egy sajtóügynökséghez, no de kérem, a Ferencvárosi Torna Club magyar klub, a magyar embereket érdekli elsősorban, mi hír is a háza táján, nem a derék szigetlakókat!
Konklúzió: ezen a téren jelentős változásokra van szükség, mert tarthatatlan a szó szerint fejetlenség, ami most jellemzi az állapotot. Szubjektív leszek, és kaphatok érte negatív kommenteket, de úgy gondolom, Berkiék alapvetően értenek ahhoz, amit csinálnak, legtöbbször jól is csinálják - a korábbi dolgok, pl. Davison-kérdés pedig szerintem Robinsonhoz köthetők -, azonban a management "karcsú" létszámban a Ferencvárost érintő feladatokhoz. És itt nem a futballszakmáról van szó, hanem a mindennapi élet dolgairól ugyebár. Kiváncsi leszek, kiket is küldenek most a McCabe-birodalomból, milyen szakemberek is lesznek, mert ránk fér az erősítés - ezen a téren is.

Nos, akkor térjünk át Short kinevezésére, hisz a kommunikációs gubanc is ezzel kapcsolódóan történt. Short nem rossz edző, és persze ezt nem abból a 7 pont miatt gondolom, amit megszerzett, hisz hosszú távú következtetések nem vonhatók le pár meccs alapján. Lipcsei Peti nyilatkozta valamelyik nap a Nemzeti Sportnak (ebben azért nem vagyok biztos, hogy ott olvastam), hogy Bobby és Craig közt ég és föld a különbség, a volt hátvéd foglalkozásain végre ismét úgy érzi, hogy igazi edzésen van, van taktikai elképzelés, van pörgés, hajtja a játékosokat, és sokkal jobb a csapatszellem. Dicséretes.
Természetesen a tavaszi eredmények fogják véglegesen minősíteni a fiatal angol szakembert, de nem feltétlen érzem úgy, hogy pálcát kellene törnünk felette már előre azért, mert még nem volt komoly edzői tapasztalata. Anno Nyíl sem úgy ült le a kispadra, hogy mondjuk Dalnoki Jenő szakmai tudásával és tapasztalatával rendelkezett a fejében. Az alternatívák, akik pörögtek a pletykák során (Sivic, Matthaus, Egervári) valamilyen okból biztos, hogy ugyanígy megosztották volna a szurkolókat, hisz a szerb a nem épp 'imádott' Kecskemét edzője volt ugye, a német 'gigasztár' inkább marketingember, mint sziklaszilárd szakvezető, Egervári pedig jó szakember, de valahogy nem tudom elképzelni, mint a Fradi vezetőedzője. Úgy vélem, a kardinális kérdés jelenleg nem az edző személye, egyrészt, mert a verdikt megvan, Short a végleges - akit jó döntésnek tartok -, másrészről pedig a fő probléma a játékoskeret gyengeségében rejlik jelenleg.

Térjünk is át erre a pontra. Nagyon nagy létszámú keret állt az ősszel a klub rendelkezésére, azonban bebizonyosodott, hogy legtöbbjük egyszerűen nem ütötte meg a Ferencváros, de még egy mezei NB1-es csapat szintjét sem. Hogy ez kinél pszichés okokból(nem bírja a Fradival járó nyomást), kinél pedig futballtudás hiányából fakadóan, az tulajdonképpen lényegtelen, hisz a szeretett klubunk nem a Máltai Szeretetszolgálat, és nem is az angolkisasszonyok nevelőintézete, ide harcos, érett, felkészült játékosok kellenek. Senkivel semmi bajom, nem bántom a srácokat, hisz nem nézem ki senkiből, hogy dafke szarul játszanának, de jó páran - remélhetőleg - nem lesznek a keret tagjai a januári felkészüléskor, vagy ha igen, az NB3-as csapatnál veszik őket számításba. És nem kizárólag a légiósokról beszélek, igen sok hazánkfia, saját utánpótlásból érkező játékosunk sem nyújtott emlékezetest, sőt...
Hogy kiket kellene igazolni? Repkednek a nevek: Bajzát, Csizmadia, Tímár stb. Nem tudok véleményt formálni. Bajzátot a stílusa miatt nem kedvelem, Csizmadia is a hááááát kategóriába esik nálam, Tímárt meg ugye láttuk focizni a Fradiban, nem hiszem, hogy annyival jobb lenne most. Halmosira azt mondanám, hogy na, ez már jó, de ő hülye lesz hazajönni, Torghelle 'Büdösbunkó' Sándorról meg hallani sem akarok. Lényegében az elvárásom, hogy jöjjön több olyan spíler, aki nem feltétlen az itthoni 'sztárok' közül való, legyen kevésbé ismert, legyen ezáltal tán olcsóbb is, mert ugye ha mi vásárolunk, akkor egyből ugrik az ár (mindenki minket akar lehúzni), de akik jönnek, azok dögöljenek meg a pályán, hajtsanak a bírói hármas sípszóig, akarjanak, küzdjenek, és természetesen ne sírjon a labda, ha náluk van. Nem nagy elvárások, ugye?
Fradista vagyok, mindig is az voltam. Tavaszra is elmegyek, és megveszem a bérletet, hisz ezt megtettem az NB2-ben is, nem eredményfüggő, hogy kijárok-e, szeretem-e a csapatot, még ha bosszankodom is sok esetben. Hisz ahogy a Tanúban is hallhattuk: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a MIÉNK!

Hajrá Fradi!

Tárgyalás a székházban

A tegnapi nap folyamán - mint korábban említettem - a Polgár Alapítvány képviselőinek társaságában a Fradinál jártam akadémia ügyben. A megbeszélésen amolyan mediátor szerepet töltöttem be, hisz azon kívül, hogy elkötelezett vagyok mindkét irányba, egyik szervezethez sem tartozom hivatalosan.
Az alapítvány célja, hogy 13-14 éves, fokozottan hátrányos helyzetű gyerekek részére - falusi, cigány, mélyszegénységben élő kiskölykök - fociakadémiát hozzon létre, kiemelve ezáltal a kirívóan tehetséges srácokat a garantált züllést jelentő környezetből. A pre-akadémiai képzés során céljuk, hogy a 8. osztály befejezése után a gyerekek sikeresen beilleszthetők legyenek a 14 éves kortól induló normál akadémiai képzésbe.
Mivel a Fradinak létesítmény és edzői téren kapacitása van egy ilyen kezdeményezés fogadására, így gondoltam, összehozom a kellemest a hasznossal.
Berki Krisztián és Szokai Marci voltak jelen a klub részéről, és meglepően jó fogadtatásban részesítették az Alapítvány kis csapatát, sőt, olyan dolgokat is tettek hozzá, amelyek alapján - őszintén mondom - igen kellemesen csalódtam a Fradi két tisztviselőjében.
Szó volt arról, hogy az FTC Zrt., mint a Scarborough csoport tagja azon felül, hogy futballvállalkozás, egy profitorientált gazdasági társaság, ahol minden fillért megnéznek, hová teszik. Ez általánosságban véve szerintem jó. Ezen felül hangsúlyozták, hogy a Zrt. elkötelezett a CSR célok - társadalmi szerepvállalás, környezetvédelem, stb. - irányába, és az Alapítvány által felvázolt program igen megnyerte tetszésüket, hisz több oldalról is hasznos lehet a klub számára:
- a Fradi nyit a vidéki, szegény, esetleg roma társadalom felé - hatékony fegyver lehet azokkal a becses újságírókkal szemben, akik tényleg csak a rosszat írják rólunk, és csak akkor foglalkoznak a klubbal, ha balhé van
- kiemelkedően tehetséges játékosokhoz juthat, teljesen ingyen, mivel ez a szegmens az utánpótlásfoci terén teljes egészében kiaknázatlan
Krisztiánék elmondták, hogy azon kívül, hogy a gyerekeket ki kell emelni a jelen állapotukból, környezetükből, ők erősen támogatnák, ha úgymond életre is nevelnénk őket, nem csak a sport területén kapnának képzést, hanem egyéb területeken is.
Az Alapítvány képviselői elmondták, hogy mint non-profit szervezet, az ő fő céljuk nem haszonszerzés, nekik az erkölcsi eredmények számítanak, lényegében az, hogy a gyerekeket kiemeljék a reménytelen életükből, tehetségüknek megfelelő szintre hozzák őket, és olyan életpályán indítsák el a programban részt vevő gyerekeket, ami a támogatásuk nélkül elképzelhetetlen lenne.
Novemberben országszerte több helyen tartanak tehetségkutató napot, ahová a klub részéről máris jelezték, hogy mindenképpen küldeni kívánnak ifjúsági edzőt, valamint repiajándékokat. Tervben van egy barátságos mérkőzés, melyen az Alapítvány már meglévő, 14-17 éves gyerekekből álló csapata mérné össze tudását a klub valamelyik U csapatával, sőt, aki az alapítványi csapatból szimpatikus és jól teljesít, az rögtön úgymond "lehalászható".

Személyes érzéseim alapján azt kell mondjam, hogy az eddig a vezetőség magyar tagjai kapcsán kialakult általános képpel ellentétben nekem kellemes benyomásaim vannak. Az első és legfontosabb momentum a pozitív kép kialakulásában az volt, hogy elismerték: nagyon súlyos kommunikációs hiányosságok vannak, nem tudnak minden támadásra, susmusra azonnal és hatékonyan választ adni, s sok esetben Mr. Robinson csúnyán kötötte a hazai kezeket.

Remélem valamelyest kellemessé tettem az estétek ezzel a pár sorral, én mindenképpen hiszem, hogy a korábban még fekete, most már szürkülő felhők folyamatosan eloszlanak, és tisztává válik mindenki számára, hogy jó úton halad imádott klubunk :)

UI: az Alapítvány még egy ágon tárgyal az Akadémiát illetően, mégpedig az Újpesttel. Igen, sajnos velük, ugyanis a szakmai vezetőnek van oda is kapcsolata. Én azért a magam lehetőségei szerint mindent megteszek, hogy nálunk valósuljon meg a fent leírt elképzelés, ugyanis láttam videókat ezekről a gyerekekről, és bizony nagy tehetségekről van szó! No meg amúgy is :) HAJRÁ FRADI!

Nos akkor én is beköszönnék...

Aki ismer, tudja, aki nem az majd megismer és megtudja, miféle véleményem van a világról szűkebb körben a Ferencvárosról. Elől járóban annyit, hogy Édesanyám törzsgyökeres ferencvárosi, ott született és nőtt fel, így aztán én is eltöltöttem a kilencedik kerületben sok szép hetet, hónapot nagyszüleimnél gyerekkoromban, Édesapám viszont, akitől „megörököltem” a Fradizmust, Zalából származik (ezért is dupla öröm számomra a két szurkolótábor közötti jó viszony), de gyerekkora óta már Ő is Budapesten él. Meccsekre a 90-es évek első fele óta járok, az előző évezredben még jeggyel kapu mögé utána bérlettel a K szektorba, majd ahogy lett pénzem rá mentem (5-öd magammal, többek között Édesapámmal és Bátyámmal) oldalra a 7-esbe a 7Side fölé. Ez a tizenakárhány év szépen kialakította a véleményemet sok mindenről a Fradi háza táján, de erről majd később. Persze a foci az elsőszámú sportág nálam is, kár lenne megjátszani magam, viszont az sem igaz, hogy ne érdekelne a klub többi szakosztályának sorsa.

Az utóbbi válságos időszak, a végeláthatatlan pletykaáradat közepette kiderült, hogy az ezen az oldalon összegyűlt kis csapat minden tagjában tényleg megvan az a tiszta Fradi iránti szeretet, higgadt gondolkodás, ami úgy érzem képes objektív képet adni szeretett klubunkról. Természetesen és szerencsére mindenben azért nem értünk egyet, de ez így van rendjén, mert ez csak színesíti, értékesebbé teszi a véleményeinket, esetleges vitáinkat, de nevezzük inkább eszmecserének. Ha jól felmértem a helyzetet akkor a 27 (CsakaKriston) életévemmel egyelőre a közreműködők közül legfiatalabbként írok majd ide. Egyik kedvenc idézetem a következő: ”Minden generáció intelligensebbnek hiszi magát, mint az előzőek és bölcsebbnek, mint az utána következőek.” - George Orwell. Na az alapelvem az, hogy megpróbálok ezzel tisztában lenni akkor is amikor én képviselem az előző, vagy esetleg a következő generációt. Lehet, hogy nagy kérés, de az efféle tiszteletet mástól is elvárnám még a lelátón is, viszont utóbbi években egyre jobban elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy hiába. Többek között ilyen okok vezettek engem a K-ból az oldalsó 7-es szektorba…

Ennyit magamról, most pár sort írnék általánosságban a Ferencvárosról és az azt körülvevő közegről, legalább is, ahogy én látom. Sok minden van, amivel nem értek egyet a lelátón, még több mindennel, ami a médiumokból folyik. Alapvetően hányingerem van az egész Magyar futballközeg belterjességétől, korruptságától és inkorrektségétől. Kiborít továbbá a politika folyamatos belepiszkítása a magyar fociba. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért érdekel az egész? Miért nem nézem inkább csak a külföldi bajnokságokat fotelből, a meleg szobából, egy hideg sör mellett? Jogos lenne a kérdés, ha nem tapasztaltam volna meg idejekorán, milyen az, amikor önfeledten örülhetek több ezer szurkolótársammal, milyen az, ha nem csak magamon érzem, hanem mindenkin látom azt a tehetetlen dühöt, ami mind-mind olyan érzelmeket mozgat meg az emberben, amire egy TV képtelen. Ehhez benne kell élni, részt kell venni a klub életében, együtt kell lélegezni a stadionnal. Az indíték kb. ennyi. A sok-sok felejthetetlen élmény legyen az jó vagy rossz, meg mindennek a gyümölcse. Persze emberből vagyok és engem is megvisel, ha csak a tehetetlen düh marad, de ezt nem lehet annyival elintézni önmagában, hogy persze hogy nincs siker, mert gyenge a jobb futó, vagy nem megfelelő az edző, vagy a vezetésben vannak gondok, de elmehetünk piramis csúcsáig, akkor sem csak egy felelős van!

És itt jön egy felsorolás, ami szerintem a hazai futball elzüllésének rákfenéje: sportszakmai, gazdasági, erkölcsi, társadalmi oldala van mindennek, egy összetett probléma. Részletezni most nem fogom, mert már így is hosszúra nyúlt ez a beköszönés, de következő írásaimban úgyis körvonalazódik majd, mikre gondolok ezek alatt…

Végezetül még pár szót ejtenék a Ferencvárosról: Igen a teljes Magyar futballról írtam az előbb, mikor a problémákat feszegettem, mivel ennek része a Ferencváros, egy megkerülhetetlen legfontosabb eleme! Mint mindig, úgy most is a hazai labdarúgás zászlóshajója a Ferencváros. Lehet vitatni, lehet bizonygatni, hogy nélkülünk is volt nb1, de a tények makacs dolgok. Az állóvíz akkor pezsdül meg, ha arra épp a Ferencváros hajója siklik, vagy akár csak ténfereg… Ez büszkeség mellett sok esetben nyűg is, mert iszonyat nagy felelősség és bizony hátrány is, hogy a rivaldafényben csak mi vagyunk a többiek meg élvezik a kisebb figyelmet. Hiszem azt, hogy itt lehet 10 évig kirakat csapat egyik, aztán esetleg a következő időszaknak favoritja a másik, persze a legjobb az lenne, ha mondjuk 5-8 ilyen csapat lenne egyszerre, de az se érne semmit, ha nincs közte egy erős Ferencváros, nem övezné érdeklődés azt, amit produkálnak! Ezért is örültem, amikor Kevin McCabe szándékai komolynak tűntek és nem kisebb tettet hajtott végre, mint, hogy lelépte a magyar bürokráciát!!! Okkal gondoltam, hogy ez a szennyes, belterjes, korrupt futballközeg sem lesz akadály neki. Viszont azt tudni kell, hogy míg nekünk érzelmi indok, neki üzleti érdeke, hogy a Ferencváros újra dicső legyen régi hírnevéhez! Az indíttatás más, de a céljaink közösek és ebből nagyon sokat nyerhetünk, nélküle viszont elvesznénk! Ezt szem előtt tartva maximálisan a Ferencváros érdekeit nézve alakult ki a véleményem a mostani helyzetről, amit szintén részletesen kifejtek, amikor az aktualitásokat kommentálom.

Hajrá Ferencváros!!!