Kérdések Berkitől

FTC Baráti kör jóvoltából lehetőség nyílt szeretett klubunkkal kapcsolatos kérdések, kételyek tisztázására... az alábbi linkeken található az eredeti felhívás a beérkezett kérdések és az arra adott válaszok. Remélem minél több és minél építőbb kritikával felérő kérdések érkeznek majd a honlapra, mert csak így van értelme... Talán nem üres kérdezgetés lesz ez és tényleg meghallgatásra talál a székházban egy-egy értékes szurkolói vélemény, észrevétel, óhaj-sóhaj, panasz... Magam részéről a következő kérdések fogalmazódtak meg:

"Tisztelt Berki Krisztián!

1. Mi a helyzet az utánpótlás fejlesztésével. Mik a tervek, célok? Mi valósult meg eddig mindebből? Szóval, hogy állunk és hova tartunk? Bentlakásos akadémia lehetősége el van vetve? Sok “rémtörténetet” olvastunk pár, az utánpótlást elhagyó gyerekek szüleitől, vagy éppen a labdarúgópalántáktól… Mi a másik oldal, a klub álláspontja?
2. Rengeteg támadás éri Önt. Kiragadott példaként az állítólagosan nemlétező angol nyelvtudása és az érettségi mint legmagasabb végzettség… (gondolom ftc.hu nyomán) Ezeket miért nem kommunikálják le, ha valótlan vádak? A párszor előforduló meg nem jelenés interjúknál, találkozóknál szintén csak az egyik oldal hallatja a hangját, mindezt érvként felhozva, mikor támadják Önt. Miért nem érkezik ezekre magyarázat? De ez általánosságban is igaz, nem csak az Ön személyét illetően. Miért hagyják, hogy saját útját járják az ilyen olyan teóriák, elméletek, amikre persze az összes szennylap rögtön harap? Sok elégedetlenkedőt felhergel és kételyeket, bizalomvesztést szül? Akár a tulajdonosi viszonnyal (“Szász a tulaj” vád), akár a költségvetéssel (“Nem költ semmit McCabe” vád), vagy a stadionnal (“sose lesz stadionunk, kitúrnak a telekről” vád) kapcsolatosan is.
3. Szurkolói kártyánál a szerződési feltételeknél az “indoklás nélkül visszavonható” pontot mégis mire véljük? Sokunkban ez azért homályos folt és elbizonytalanító tényező. Még ha be is regisztrálunk (mert beregisztrálunk, én már meg is tettem), akkor is nem a legjobb szájízzel, ha erre a pontra gondolunk…

Válaszait előre is köszönöm!"

Na az Üllőin is kedvet kaptak, úgyhogy oda is beírtam a kérdéseimet egy plussz kiegészítő kérdéssel, ez a hétvégén fogalmazódott meg bennem...

"+1 Még mindig szurkolói kártya: Mik a szabályok, egyértelmű és lerögzített házirend. Egy-egy szabályokat sértő tett, milyen büntetést vonz maga után. Az elhangzó ***vaanyázás gondolom még nem főben járó bűn, nem ér kitiltást, görögtüzek használatát szerintem normális keretek között legalizálni kellene, mert azzal nincs gond, de nincs tudomásunk róla hogy mennyire büntetnék. Ha pályára hajítják az egyértelmű, de az átmenet a hangulat fokozás, látványkeltés és a rendbontás között hogy lesz definiálva? Egy nyilvános és egyértelmű szabályzattal semmi gond nem lenne, de egyelőre nekem pl nincs ilyenről tudomásom, amiben meg lennének határozva a normák és az egyes vétségek szankcionálása…"

Tárgyalás a székházban

A tegnapi nap folyamán - mint korábban említettem - a Polgár Alapítvány képviselőinek társaságában a Fradinál jártam akadémia ügyben. A megbeszélésen amolyan mediátor szerepet töltöttem be, hisz azon kívül, hogy elkötelezett vagyok mindkét irányba, egyik szervezethez sem tartozom hivatalosan.
Az alapítvány célja, hogy 13-14 éves, fokozottan hátrányos helyzetű gyerekek részére - falusi, cigány, mélyszegénységben élő kiskölykök - fociakadémiát hozzon létre, kiemelve ezáltal a kirívóan tehetséges srácokat a garantált züllést jelentő környezetből. A pre-akadémiai képzés során céljuk, hogy a 8. osztály befejezése után a gyerekek sikeresen beilleszthetők legyenek a 14 éves kortól induló normál akadémiai képzésbe.
Mivel a Fradinak létesítmény és edzői téren kapacitása van egy ilyen kezdeményezés fogadására, így gondoltam, összehozom a kellemest a hasznossal.
Berki Krisztián és Szokai Marci voltak jelen a klub részéről, és meglepően jó fogadtatásban részesítették az Alapítvány kis csapatát, sőt, olyan dolgokat is tettek hozzá, amelyek alapján - őszintén mondom - igen kellemesen csalódtam a Fradi két tisztviselőjében.
Szó volt arról, hogy az FTC Zrt., mint a Scarborough csoport tagja azon felül, hogy futballvállalkozás, egy profitorientált gazdasági társaság, ahol minden fillért megnéznek, hová teszik. Ez általánosságban véve szerintem jó. Ezen felül hangsúlyozták, hogy a Zrt. elkötelezett a CSR célok - társadalmi szerepvállalás, környezetvédelem, stb. - irányába, és az Alapítvány által felvázolt program igen megnyerte tetszésüket, hisz több oldalról is hasznos lehet a klub számára:
- a Fradi nyit a vidéki, szegény, esetleg roma társadalom felé - hatékony fegyver lehet azokkal a becses újságírókkal szemben, akik tényleg csak a rosszat írják rólunk, és csak akkor foglalkoznak a klubbal, ha balhé van
- kiemelkedően tehetséges játékosokhoz juthat, teljesen ingyen, mivel ez a szegmens az utánpótlásfoci terén teljes egészében kiaknázatlan
Krisztiánék elmondták, hogy azon kívül, hogy a gyerekeket ki kell emelni a jelen állapotukból, környezetükből, ők erősen támogatnák, ha úgymond életre is nevelnénk őket, nem csak a sport területén kapnának képzést, hanem egyéb területeken is.
Az Alapítvány képviselői elmondták, hogy mint non-profit szervezet, az ő fő céljuk nem haszonszerzés, nekik az erkölcsi eredmények számítanak, lényegében az, hogy a gyerekeket kiemeljék a reménytelen életükből, tehetségüknek megfelelő szintre hozzák őket, és olyan életpályán indítsák el a programban részt vevő gyerekeket, ami a támogatásuk nélkül elképzelhetetlen lenne.
Novemberben országszerte több helyen tartanak tehetségkutató napot, ahová a klub részéről máris jelezték, hogy mindenképpen küldeni kívánnak ifjúsági edzőt, valamint repiajándékokat. Tervben van egy barátságos mérkőzés, melyen az Alapítvány már meglévő, 14-17 éves gyerekekből álló csapata mérné össze tudását a klub valamelyik U csapatával, sőt, aki az alapítványi csapatból szimpatikus és jól teljesít, az rögtön úgymond "lehalászható".

Személyes érzéseim alapján azt kell mondjam, hogy az eddig a vezetőség magyar tagjai kapcsán kialakult általános képpel ellentétben nekem kellemes benyomásaim vannak. Az első és legfontosabb momentum a pozitív kép kialakulásában az volt, hogy elismerték: nagyon súlyos kommunikációs hiányosságok vannak, nem tudnak minden támadásra, susmusra azonnal és hatékonyan választ adni, s sok esetben Mr. Robinson csúnyán kötötte a hazai kezeket.

Remélem valamelyest kellemessé tettem az estétek ezzel a pár sorral, én mindenképpen hiszem, hogy a korábban még fekete, most már szürkülő felhők folyamatosan eloszlanak, és tisztává válik mindenki számára, hogy jó úton halad imádott klubunk :)

UI: az Alapítvány még egy ágon tárgyal az Akadémiát illetően, mégpedig az Újpesttel. Igen, sajnos velük, ugyanis a szakmai vezetőnek van oda is kapcsolata. Én azért a magam lehetőségei szerint mindent megteszek, hogy nálunk valósuljon meg a fent leírt elképzelés, ugyanis láttam videókat ezekről a gyerekekről, és bizony nagy tehetségekről van szó! No meg amúgy is :) HAJRÁ FRADI!

Üdvözlet és egyebek

Bár Makkmarci kollégával ellentétben nekem nem adatott meg, hogy többek közt Nyilasiék csapatát élőben lássam, hisz még "csak" 28. életévem töltöttem be, a Fradizmus, mint családi örökség szintén jellemző rám. Nem is közvetlen szülői kapcsolatról beszélhetünk, hisz bár édesapámat érdekelte a futball, s mint zuglói lakos még játszott is a BVSC-ben anno, és szintén szereti a Fradit, de az igazi, ősi Fradizmust megboldogult nagyapámtól kaptam, ő mutatta meg, mit is jelent a Csapat, mit képviselnek a zöld-fehér színek, a három E betű, és ő mesélt a múlt dicső korszakairól. Az öröksége tárgyi formában is megtestesül, a mai napig őrzöm az 1974-es stadionavató díszdobozos belépőjegyét emlékplakettel együtt sok más relikvia közt.

A mostani helyzettel kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Makkmarci említette, hogy a 2003-as balhé, illetve a jogtalan NB2-es számüzetés sok Fradista idegeit, elkötelezettségét próbára tették, így voltam ezzel én is, de sosem fordult meg a fejemben, hogy többé ne menjek ki a pályára, hisz játszhatunk bárhol, a Fradi mindig Fradi marad.
Tartom, hogy még most is az, azonban vannak - sajnos mindig is voltak - a klub körül olyan emberek, akik hasznot kívánnak húzni szeretett sportegyesületünkből. És itt most engedtessék meg nekem, hogy ne a sok Fradista által hangoztatott ingatlanpanama-gyanút hozzam fel, mert bár pl. Bocsák úr szenzációhajhász lapjában ez rendszeres téma, meg vagyok győződve arról, hogy a Kevin McCabe nevéhez kötődő befektetés legalább olyan fontosnak tartja a focit, mint a stadion építése kapcsán realizálható hasznot. Sőt, tisztában van azzal, hogy a hosszú távú profit leginkább a focival termelhető ki, hisz szemben a Sheffield United lehetőségeivel, egy magyar klubcsapatnak, és különösen a Ferencvárosnak esélye van arra, hogy permanensen jelen legyen a nemzetközi kupákban. De erről majd később...
És mire alapozom ezt a bizalmat az angol tulajdonos irányába? Volt szerencsém megismerni a Ferencvárosi Torna Club, mint sportegyesület elnökét, Rieb Gyurit, továbbá rajta keresztül a McCabe birodalomhoz köthető Szász Andrást, Gerstl Alexandert, Patrick Vangoidsenhovent is többek közt. Mint nemrégiben még banki dolgozó részt vettem több tárgyaláson említett urakkal, akik bizonyították profizmusukat, elkötelezettségüket a stadion, illetőleg a focicsapat irányába. Máig cseng a fülemben Vangoidsenhoven úr mondata egy feltett kérdésre. A projekttárgyalás során illetékes kolléga szájából elhangzott egy kérdés: Mi lesz akkor, ha a gazdasági helyzetre való tekintettel a bank nem tudja biztosítani az igényelt projekthitelt? Erre Patrick egyszerűen, szemrebbenés nélkül, mosolyogva ennyit mondott: Mr. McCabe ez esetben ugyanazt teszi, mint eddig. Saját pénzből hajtja végre a beruházást.
Itt persze felmerülhet, hogy egyátalán minek van szükség banki finanszírozásra, ha a tulajdonos rendelkezik a stadion megépítéséhez szükséges pénzösszeggel? A gazdaság legjobb szereplői teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy egy jól működő, dinamikus vállalkozás - és a III. évezred hajnalán már a foci is ilyen kell, hogy legyen, akár tetszik, akár nem - szívesebben nyúl pénzintézeti forrásokhoz, hisz a projekt létrejötte után termelt hasznon busásan fedezi a banki projekthitel költségeit.
Amint azt az Üllői129-en olvashattuk, a pénz már rendelkezésre áll, az adminisztratív rész pedig valóban sok időt vesz igénybe, hisz azon kívül, hogy a megfelelő állami szervek áldásukat adják egy ilyen monumentális építkezésre, a telekszomszédoknak is joguk van arra, hogy esetleges aggályaikat bejelentsék, stb.
Visszatérve a labdarúgáshoz. A jelenlegi csapat olyan, amilyen... közvetett módon bepillantásom van több légiós mindennapjaiba, és igen, ezek a gyerekek büszkék arra, hogy hol fociznak, tudják, mekkora klubhoz kerültek, mégha azzal is tisztában vannak, hogy jelenleg hol áll a magyar foci, s azon belül a Ferencváros. Nem hasonlíthatók össze az akár 10 évvel ezelőtti játékosok képességeivel sem, de ha őszintén végignézzük a mai magyar első osztályt, akkor beláthatjuk, hogy szinte az összes csapat játékosállománya zakózna az egy évtizeddel ezelőtti menőktől. Ez van, a foci változik, sajnos nálunk sokszor visszafelé haladunk.
A jövő az akadémiában lehet, tehetséges gyerekek kinevelése, és MEGTARTÁSA, szemben az elmúlt időszak tehetségpocsékoló "gazdálkodásával", amikor pl. egy Hajnalt és Szollárt adtunk a Vácnak a gigajátékos Vámosi Csabáért, aztán az élelmes váciak 1 hónap múlva már el is adták a két ifistát a német Schalke csapatának igen jó pénzért.
De annak is véget kell vetni, hogy az ifjúsági csapatokban olyan gyerekek játszanak, akiket apukájuk-anyukájuk quasi befizet a csapatba, egy kis boríték mindig csodákra képes... közben meg a kevésbé tehetős, de igen tehetséges gyerekek a padot koptatják, vagy ami még rosszabb, ezt megunván veszik a sátorfájukat, és elmennek Agárdra, Felcsútra vagy akár a Honvéd akadémiájára.
Kapcsolataim által próbálok segíteni a Ferencvárosnak. A holnapi nap folyamán az egyik magyarországi vállalkozó által létrehozott alapítványt viszem a Fradihoz, akiknek céljuk, hogy a szegénységben élő, tehetséges labdarúgó palánták részére akadémiát hozzanak létre, iskolai képzésben részesítsék őket, és rendes utánpótlásedzők kezei alatt dolgozhassanak. Mert tehetség még ma is van hazánkban, Puskásék anno a grundokon nőttek fel, és ma is vannak olyan gyerekek, akiknek egyetlen szórakozása a bőr rendszeres rúgása, de egyszerűen nem tudnak kitörni saját korlátaik közül - hisz szüleik a napi betevőt is nehezen teremtik elő, nemhogy egy fociiskolai képzés fizetését vállalni tudják.
Az alapítvány szakemberei nem értenek a focihoz, ők a pénzt teremtik elő, és ehhez keresnek olyan partnert, akiknél a futballszakmai feltételek adottak. Ha minden jól megy, holnap előbbre léphetünk az ügyben... szorítsatok :) Én meg beszámolok a fejleményekről, mert bizom benne, hogy ez egy sikeres együttműködés is lehet, ha a klub részéről - pl. Berki Krisztián - legalább olyan lelkes hozzáállás tapasztalható, mint az Alapítvány dolgozói közt.