Ambivalens érzések - avagy szubjektív őszértékelés

Rég nem írtam, és mivel elég sok dolog összegyűlt bennem, gondoltam virtuálisan pennát ragadok, és szavakba öntöm a gondolataimat, s egyfajta őszértékelést készítek.

Kezdjük is rögtön a kommunikációs kérdésekkel, hisz a tegnapi - újabb - "bohózat" kapcsán elég aktuális. Mi is történt? Több angol sajtóorgánum (pl. The Guardian) lehozta, hogy Craig Shortot véglegesítették szeretett klubunk vezetőedzői pozíciójában. A klubvezetés azon nyomban kiadott egy közleményt, melyet a Pepsifoci le is hozott, miszerint álljon meg a lakodalom, majd este lesz a témában tájékoztatás. Nem követtem, hogy lett-e, hisz azért a The Guardian nem egy Sun (a magyar Blikk angol megfelelője), ergo nem nagyon szoktak kacsákat lehozni, így tényként kezeltem az adott információt.
Több szempontból nem értem, miért követ el a vezetőség ilyen szarvashibákat - immáron sokadszor. Mindannyian emlékezhetünk, hogy a Dragóner-ügy idején a kommunikációért felelős személy az origonak küldte el a Berki Krisztián felé íródott levelét (epic fail), s most ez az eset. Nem tudom, hogy a Press Association felé az angolok küldték-e a kommünikét, vagy a magyarországi vezetés? Ha előbbiek, akkor felvetődik a kérdés, hogy nem szólnak az itthoni embereiknek, hogy "Hé, ti ott, megküldjük a jó brit sajtónak, hogy Short marad az edző"? Ez elég sajnálatos, hogy a klub magyar vezetése nem tudja, mit dönt a tulajdonos? De van az a lehetőség, hogy szóltak. Ezen verzió esetében pedig a magyarjaink (Berki Krisztián, Szokai Marci) miért nem léptek, és küldték el azon nyomban az MTI felé a hírt? Vagy legalább a mérvadó sportoldalaknak (NS, Pepsifoci, NB1.hu)?
Nem tudom, melyik verzió állja meg a helyét. Anno, mikor személyesen találkoztam Berkiékkel, szóba kerültek a Zrt. dolgai, és többek közt elismerték, hogy igen erős elmaradásban vannak a kommunikáció területén az elégségesnek minősíthető szinttől. Ismét kérdések hada: Humánerőforrás-problémák? Nem bírják? Vegyenek fel embert rá. Több olyan médiaszakember van, aki fradista és a szakmáját is érti. De nem is kell feltétlen médiaszakembernek lenni ahhoz, hogy az ember ép ésszel végiggondolja, mikor mit kell kommunikálni. Mert dicséretes, hogy Angliában eljuttatják egy sajtóügynökséghez, no de kérem, a Ferencvárosi Torna Club magyar klub, a magyar embereket érdekli elsősorban, mi hír is a háza táján, nem a derék szigetlakókat!
Konklúzió: ezen a téren jelentős változásokra van szükség, mert tarthatatlan a szó szerint fejetlenség, ami most jellemzi az állapotot. Szubjektív leszek, és kaphatok érte negatív kommenteket, de úgy gondolom, Berkiék alapvetően értenek ahhoz, amit csinálnak, legtöbbször jól is csinálják - a korábbi dolgok, pl. Davison-kérdés pedig szerintem Robinsonhoz köthetők -, azonban a management "karcsú" létszámban a Ferencvárost érintő feladatokhoz. És itt nem a futballszakmáról van szó, hanem a mindennapi élet dolgairól ugyebár. Kiváncsi leszek, kiket is küldenek most a McCabe-birodalomból, milyen szakemberek is lesznek, mert ránk fér az erősítés - ezen a téren is.

Nos, akkor térjünk át Short kinevezésére, hisz a kommunikációs gubanc is ezzel kapcsolódóan történt. Short nem rossz edző, és persze ezt nem abból a 7 pont miatt gondolom, amit megszerzett, hisz hosszú távú következtetések nem vonhatók le pár meccs alapján. Lipcsei Peti nyilatkozta valamelyik nap a Nemzeti Sportnak (ebben azért nem vagyok biztos, hogy ott olvastam), hogy Bobby és Craig közt ég és föld a különbség, a volt hátvéd foglalkozásain végre ismét úgy érzi, hogy igazi edzésen van, van taktikai elképzelés, van pörgés, hajtja a játékosokat, és sokkal jobb a csapatszellem. Dicséretes.
Természetesen a tavaszi eredmények fogják véglegesen minősíteni a fiatal angol szakembert, de nem feltétlen érzem úgy, hogy pálcát kellene törnünk felette már előre azért, mert még nem volt komoly edzői tapasztalata. Anno Nyíl sem úgy ült le a kispadra, hogy mondjuk Dalnoki Jenő szakmai tudásával és tapasztalatával rendelkezett a fejében. Az alternatívák, akik pörögtek a pletykák során (Sivic, Matthaus, Egervári) valamilyen okból biztos, hogy ugyanígy megosztották volna a szurkolókat, hisz a szerb a nem épp 'imádott' Kecskemét edzője volt ugye, a német 'gigasztár' inkább marketingember, mint sziklaszilárd szakvezető, Egervári pedig jó szakember, de valahogy nem tudom elképzelni, mint a Fradi vezetőedzője. Úgy vélem, a kardinális kérdés jelenleg nem az edző személye, egyrészt, mert a verdikt megvan, Short a végleges - akit jó döntésnek tartok -, másrészről pedig a fő probléma a játékoskeret gyengeségében rejlik jelenleg.

Térjünk is át erre a pontra. Nagyon nagy létszámú keret állt az ősszel a klub rendelkezésére, azonban bebizonyosodott, hogy legtöbbjük egyszerűen nem ütötte meg a Ferencváros, de még egy mezei NB1-es csapat szintjét sem. Hogy ez kinél pszichés okokból(nem bírja a Fradival járó nyomást), kinél pedig futballtudás hiányából fakadóan, az tulajdonképpen lényegtelen, hisz a szeretett klubunk nem a Máltai Szeretetszolgálat, és nem is az angolkisasszonyok nevelőintézete, ide harcos, érett, felkészült játékosok kellenek. Senkivel semmi bajom, nem bántom a srácokat, hisz nem nézem ki senkiből, hogy dafke szarul játszanának, de jó páran - remélhetőleg - nem lesznek a keret tagjai a januári felkészüléskor, vagy ha igen, az NB3-as csapatnál veszik őket számításba. És nem kizárólag a légiósokról beszélek, igen sok hazánkfia, saját utánpótlásból érkező játékosunk sem nyújtott emlékezetest, sőt...
Hogy kiket kellene igazolni? Repkednek a nevek: Bajzát, Csizmadia, Tímár stb. Nem tudok véleményt formálni. Bajzátot a stílusa miatt nem kedvelem, Csizmadia is a hááááát kategóriába esik nálam, Tímárt meg ugye láttuk focizni a Fradiban, nem hiszem, hogy annyival jobb lenne most. Halmosira azt mondanám, hogy na, ez már jó, de ő hülye lesz hazajönni, Torghelle 'Büdösbunkó' Sándorról meg hallani sem akarok. Lényegében az elvárásom, hogy jöjjön több olyan spíler, aki nem feltétlen az itthoni 'sztárok' közül való, legyen kevésbé ismert, legyen ezáltal tán olcsóbb is, mert ugye ha mi vásárolunk, akkor egyből ugrik az ár (mindenki minket akar lehúzni), de akik jönnek, azok dögöljenek meg a pályán, hajtsanak a bírói hármas sípszóig, akarjanak, küzdjenek, és természetesen ne sírjon a labda, ha náluk van. Nem nagy elvárások, ugye?
Fradista vagyok, mindig is az voltam. Tavaszra is elmegyek, és megveszem a bérletet, hisz ezt megtettem az NB2-ben is, nem eredményfüggő, hogy kijárok-e, szeretem-e a csapatot, még ha bosszankodom is sok esetben. Hisz ahogy a Tanúban is hallhattuk: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a MIÉNK!

Hajrá Fradi!

Mosolygok is, meg nem is

Mosolygok, mert igencsak vicces dolgok történtek ma. Egy kósza Short nyilatkozat megjelent a Brit sajtóban, és erre Üllői kapásból ráugrott, és tényként közölte, hogy Short az új edző. Aztán kiderült, hogy McCabe itt van nálunk, és lőn bejelentették hivatalosan, hogy végre megalakult az IT. Éppen ma délelőtt hiányoltam már „egy kissé”. Kisvártatva jött a kommüniké, hogy Short még nem edző, de karácsonyig bejelentik ki is lesz az. Bohózat, de egyik pillanatban mosolygok, a másikban meg dühöngök az amatőrizmusunkon.

Továbbra is kíváncsian várom a fejleményeket, de egyre kevésbé pozitív a várakozásom.

Egy másik rákfene:

Utóbbi napokban nagyon beindult az uborkaszezon, már az utolsó nb1-es forduló előtt egy héttel. Igen akkor zárult a Ferencvárosnak ez a nem túl dicsőséges őszi szezon… Ahogy McCabe lenyilatkozta hogy komoly erősítésekre számíthat mindenki, hogy most tényleg igazolni fogunk és nem fukarkodni, hát már vártam az első hiénák felbukkanását. Az ötösöm ilyen lett volna hogy a húsosfazék közelében elsők között Vladan Filipovics fog megjelenni… Kisteleki után állítom ez a fazon a másik legnagyobb rákfenéje a magyar focinak és a Fradi felől nézve egy roppant kártékony vérszívó piócáról van szó. Lehet védeni, hogy rekord számú magyar tehetségnek talált klubot, meg mennyit segített, de a bökkenő ott van, hogy rohadtul nem a játékosok érdekeit nézve alakította a srácok karrierjét, sokkal inkább a busás bevételek, részesedések hajtották… Rekord mennyiségű külföldre irányított játékos mellett rekord mennyiségű Fraditól elirányított játékos is ott van a neve mellett. Emellett ugye mindenki emlékszik a Gera féle üzletre, hát ott is csak úgy röpködtek a pletykák, hogy mi célt szolgált az a trükközés az Euró vagy Fontban értendő vételárral…

Na de a lényeg, ami miatt újra úgy éreztem valamit ki kell írnom magamból: Tegnapi riport ezzel a „remek” emberrel, hogy az ő általa képviselt játékosok nem fognak a Fradiba jönni, amíg nincs edző a csapatnál. Ez még valamelyest érthető is az alább olvasható Makkmarci írással magyarázva. Tényleg ezzel kéne kezdeni. Egy edzővel aki kijelöli a csapásvonalat, csak hát a mai újabb megnyilvánulása csapta ki nálam a biztosítékot. Kiderült Szivicsnek is Filipovics a menedzsere és már azt is megmondja, hogy mi mit szeretnénk, magyarán Szivicset… hát a nagy ló…szt!!! Én nem felejtem el, hogy mikor padlón voltunk és a bajnoki rivális KTE edzője volt Szivics az nb2ben, minden alkalmat megragadott hogy fölényeskedve belénk rúgjon! Nem felejtem el, hogy Szivics surranópályán elért 5. helye a maximum az nb1ben, amikor már elvárás is volt a csapattal szemben akkor lemondott. Nálunk kicsivel komolyabb nyomás alatt lenne... Nem felejtem el, hogy Filipovics hány és hány játékost köztük ifi játékosokat irányított el a klubunktól és akkor kialakulóban van egy Szivics-Filipovics szerepvállalás a Fradinál, hogy a húsosfazék mellett nyerészkedjen egy ilyen alak, aki csak leköpött minket mikor talán szükség lett volna olyan játékosokra, akik ide akartak jönni?

Összefoglalva McCabe szerepvállalásával nagyon reméltem, hogy ez és ehhez a Vladanhoz hasonló gátlástalan ügynököknek nem lesz táptalaja továbbra a Ferencváros. Mert régen mikor még nem volt csőd szélén a klub bizony sokat kaszált rajtunk… De általánosságban is iszonyat káros, hogy Husztit, Gerát és a többieket is úgy terelgeti, hogy abból pénz, minél több pénzt csináljon, nem pedig a szakmai fejlődésük a motiváció. Ő is egy rákfenéje a magyar focinak.

Összefoglaló az elmúlt napokról

A minap többször is eszembe jutott egy történet, amelyet még apám mesélt egy rikkancsról, aki a Blaha Lujza téren próbálta eladni az Esti Hírlapot az 50-es, 60-as években. Történetünk hőse néhány unalmasabb nap után azzal a sablonosnak éppen nem mondható szöveggel reklámozta a hírlapot, hogy: „Itt a vég! Éhen halnak a hírlapárusok, már megint nem történt semmi!” Hogy ez mennyire fért bele a büszke szocialista emberről kialakulóban lévő képbe, azt most mélyen ne firtassuk, de nemsokára az emberünkkel néhány bőrkabátos elvtárs „beszélgetett el”, és az említett mondat többé nem nagyon hangzott el a szájából.

Ennek kapcsán jutott eszembe megírni ezt a kis összefoglalót. Kezdjük mindjárt egy off témával. Az ominózus Francia - Ír VB pótselejtező kapcsán kitört botrányról van szó. Henry bizonyítottan kezezett. Az írek felháborodtak, és nemzetközi botrány lett a dologból. Jogosan teszem hozzá, hiszen ilyen csalással nem szabadna kijutni egy VB-re. Persze a dolog elsikkadt. Videó felvételek alapján arrafelé semmilyen szankció nincs. Végülis bátorítsuk csak a világot a csalásra, mutassuk meg, hogy nincs veszve semmi, mert hamár végképp gáz van, mindig van egy „segítő kéz” a nagyoknak. Telt múlt az idő az ominózus meccs óta, de az Írek semmiféle kárpótlást nem kaptak a történtekért, sőt a minap az egyik esti hírműsor sporthírei között bejátszottak egy részletet, amint Sepp Blatter nyilatkozik az esetről. Megpróbálom idézni a mondatait: „Az Írek végre belátták, hogy a meccset nem lehet újra játszatni, erre megkérdezték, hogy nem lehetne akkor az, hogy ők lennének a 33. csapat a VB-n?” Aki csak hallotta az lemaradt a lényegről. Az idézett mondat elhangzása közben Blatter „úr” fuldoklott a röhögéstől. Nem egy szimpla kis mosoly keretében elevenítette fel a történteket, hanem egy sátáni röhögés közben. Komolyan mondom undorító volt, hogy egy nyilvánvaló csalás, amely a világ szeme láttára történt semmi módon nem orvosolható. Sőt, még gúnyosan ki is röhögik a sértettet. Mélységesen felháborít ez a történet. A játékos kedvű olvasóknak itt egy link, amelyen Henry kézilabdázik. „Vicces”, hogy játék van rá, de orvosság nincs.

A csapatunkkal kapcsolatban sincs ok nagy örömködésre. A hírek jönnek, mennek Nikolicsról, Bajzátról, meg a fene tudja még kikről, de a legfontosabb kérdéskör máig tisztázatlan. Ez pedig az edzőkérdés, illetve a totális bizonytalanság. Ismét. Sajnos a jelenlegi kép nem sokban tér el a tavaly télen, vagy a megelőző két nyáron tapasztaltaktól. Láthatólag a vezetségünk ismét valamit totojázik. Állítólag most éppen arra várunk, hogy az IT végre össze álljon, és ha ez megvan, akkor lehet egyáltalán edző, azután meg igazolások. Sok itt a buktató. Az utolsó bajnoki meccsünk óta lassan 3 hét telt el, Davison távozása óta szűk 1,5 hónap. Ennyi ideje keresünk edzőt. Ez lassan világrekord lesz, hamár most nem az. Egészen elképesztő, hogy ilyen szinten megy a töketlenkedés, vagy jobb esetben a rossz kommunikáció. A tapasztalatom azt mondatja, inkább az előbbi, mint az utóbbi. Lassan kijelenthető, hogy a nálunk kialakított rendszer rossz. Rossz, mert vérlázítóan körülményes. A dolgok jelenlegi állása mellett ismét lemaradunk szinte mindenről, és ebben lassanként az lesz a kisebb baj, hogy lemaradunk x vagy y leigazolásáról, a nagyobb gáz, hogy ez egy töketlen, lassú, és szakmaiatlan klub benyomását kelti kifelé. Ezzel pedig romboljuk a rólunk kialakított képet. Ha egy tőmondattal kéne összefoglalnom, csak annyit írnék, hogy szomorú vagyok.