Igazolások

Közeledik a szezon vége, és Robinson elbocsátása mellett az érkezők névsora is szépen gyarapodik. Vannak akik már Gera Zoliról álmodnak, de vannak akik reálisabb, hazai labdarúgókra pályáznak, netán hazahozható olcsóbb focistákra. Bajzát, Szabics, Laczkovics neve tűnik fel a fórumokon.

Név szerint a továbbiakban nem foglalkoznék a jelöltekkel, mert rengeteg tényezőtől függ az érkezésük, és csak az egyik szempont a pénz. Én inkább arról írnék, milyen karakterű játékosok kellenek nekünk? Első szempont természetesen a játéktudás, de mit sem ér a tudás, ha a meccsen ebből nem látunk semmit. Edzőink szerint, nagyszerű edzésmenőkkel rendelkezünk, akik viszont a meccs napján begörcsölnek, és mint az eredményeink mutatják ez bizony tény. Persze lehetne az a megoldás, hogy edzésekre járunk meccsre pedig nem, vagy megkérjük Kisteleki Istvánt, aki klubunk irányában óriási empátiát tanúsít, hogy minden meccs legyen zártkapus. Szimpatikusan hangzik, de ezeket a megoldásokat inkább elfelejteném. Maradjunk inkább a több mint száz éve bevált modellnél, azaz a nézőket szórakoztató focicsapat létrehozásánál. Valljuk meg ez a mostani nem az. Inkább bosszantó. Ha nyer, akkor is kín nézni, amit a pályán csinálnak. Márpedig a jegyeket nem azért vesszük, hogy szenvedjünk. Örülök ha a csapat feltúrja a pályát, de ha földmunkára vagyok kíváncsi, némi autózás után az M0 viharos gyorsaságú építkezésén ingyen, bérmentve megtehetem. Profibbak ebben a műfajban. Szóval egy szó mint száz, focit szeretnék látni olyan focistáktól, akik élvezik, ha van közönség. Tudom ez kemény perverzió, ismerve a focink állapotát, de mégis efelé kellene haladni! Tehát tisztelt vezetők! Igazoljunk legalább jó közepes focistákat, akik láttak már közönséget és egy anyázástól nem esnek ki a gatyájukból. Egyelőre ennyivel beérjük. Ha kell, használjanak pszichológust, asztrológust, de egy hozzáértő futballszakember is megteszi... Azt hiszem túlzásokba estem.