Üdvözlet és egyebek

Bár Makkmarci kollégával ellentétben nekem nem adatott meg, hogy többek közt Nyilasiék csapatát élőben lássam, hisz még "csak" 28. életévem töltöttem be, a Fradizmus, mint családi örökség szintén jellemző rám. Nem is közvetlen szülői kapcsolatról beszélhetünk, hisz bár édesapámat érdekelte a futball, s mint zuglói lakos még játszott is a BVSC-ben anno, és szintén szereti a Fradit, de az igazi, ősi Fradizmust megboldogult nagyapámtól kaptam, ő mutatta meg, mit is jelent a Csapat, mit képviselnek a zöld-fehér színek, a három E betű, és ő mesélt a múlt dicső korszakairól. Az öröksége tárgyi formában is megtestesül, a mai napig őrzöm az 1974-es stadionavató díszdobozos belépőjegyét emlékplakettel együtt sok más relikvia közt.

A mostani helyzettel kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Makkmarci említette, hogy a 2003-as balhé, illetve a jogtalan NB2-es számüzetés sok Fradista idegeit, elkötelezettségét próbára tették, így voltam ezzel én is, de sosem fordult meg a fejemben, hogy többé ne menjek ki a pályára, hisz játszhatunk bárhol, a Fradi mindig Fradi marad.
Tartom, hogy még most is az, azonban vannak - sajnos mindig is voltak - a klub körül olyan emberek, akik hasznot kívánnak húzni szeretett sportegyesületünkből. És itt most engedtessék meg nekem, hogy ne a sok Fradista által hangoztatott ingatlanpanama-gyanút hozzam fel, mert bár pl. Bocsák úr szenzációhajhász lapjában ez rendszeres téma, meg vagyok győződve arról, hogy a Kevin McCabe nevéhez kötődő befektetés legalább olyan fontosnak tartja a focit, mint a stadion építése kapcsán realizálható hasznot. Sőt, tisztában van azzal, hogy a hosszú távú profit leginkább a focival termelhető ki, hisz szemben a Sheffield United lehetőségeivel, egy magyar klubcsapatnak, és különösen a Ferencvárosnak esélye van arra, hogy permanensen jelen legyen a nemzetközi kupákban. De erről majd később...
És mire alapozom ezt a bizalmat az angol tulajdonos irányába? Volt szerencsém megismerni a Ferencvárosi Torna Club, mint sportegyesület elnökét, Rieb Gyurit, továbbá rajta keresztül a McCabe birodalomhoz köthető Szász Andrást, Gerstl Alexandert, Patrick Vangoidsenhovent is többek közt. Mint nemrégiben még banki dolgozó részt vettem több tárgyaláson említett urakkal, akik bizonyították profizmusukat, elkötelezettségüket a stadion, illetőleg a focicsapat irányába. Máig cseng a fülemben Vangoidsenhoven úr mondata egy feltett kérdésre. A projekttárgyalás során illetékes kolléga szájából elhangzott egy kérdés: Mi lesz akkor, ha a gazdasági helyzetre való tekintettel a bank nem tudja biztosítani az igényelt projekthitelt? Erre Patrick egyszerűen, szemrebbenés nélkül, mosolyogva ennyit mondott: Mr. McCabe ez esetben ugyanazt teszi, mint eddig. Saját pénzből hajtja végre a beruházást.
Itt persze felmerülhet, hogy egyátalán minek van szükség banki finanszírozásra, ha a tulajdonos rendelkezik a stadion megépítéséhez szükséges pénzösszeggel? A gazdaság legjobb szereplői teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy egy jól működő, dinamikus vállalkozás - és a III. évezred hajnalán már a foci is ilyen kell, hogy legyen, akár tetszik, akár nem - szívesebben nyúl pénzintézeti forrásokhoz, hisz a projekt létrejötte után termelt hasznon busásan fedezi a banki projekthitel költségeit.
Amint azt az Üllői129-en olvashattuk, a pénz már rendelkezésre áll, az adminisztratív rész pedig valóban sok időt vesz igénybe, hisz azon kívül, hogy a megfelelő állami szervek áldásukat adják egy ilyen monumentális építkezésre, a telekszomszédoknak is joguk van arra, hogy esetleges aggályaikat bejelentsék, stb.
Visszatérve a labdarúgáshoz. A jelenlegi csapat olyan, amilyen... közvetett módon bepillantásom van több légiós mindennapjaiba, és igen, ezek a gyerekek büszkék arra, hogy hol fociznak, tudják, mekkora klubhoz kerültek, mégha azzal is tisztában vannak, hogy jelenleg hol áll a magyar foci, s azon belül a Ferencváros. Nem hasonlíthatók össze az akár 10 évvel ezelőtti játékosok képességeivel sem, de ha őszintén végignézzük a mai magyar első osztályt, akkor beláthatjuk, hogy szinte az összes csapat játékosállománya zakózna az egy évtizeddel ezelőtti menőktől. Ez van, a foci változik, sajnos nálunk sokszor visszafelé haladunk.
A jövő az akadémiában lehet, tehetséges gyerekek kinevelése, és MEGTARTÁSA, szemben az elmúlt időszak tehetségpocsékoló "gazdálkodásával", amikor pl. egy Hajnalt és Szollárt adtunk a Vácnak a gigajátékos Vámosi Csabáért, aztán az élelmes váciak 1 hónap múlva már el is adták a két ifistát a német Schalke csapatának igen jó pénzért.
De annak is véget kell vetni, hogy az ifjúsági csapatokban olyan gyerekek játszanak, akiket apukájuk-anyukájuk quasi befizet a csapatba, egy kis boríték mindig csodákra képes... közben meg a kevésbé tehetős, de igen tehetséges gyerekek a padot koptatják, vagy ami még rosszabb, ezt megunván veszik a sátorfájukat, és elmennek Agárdra, Felcsútra vagy akár a Honvéd akadémiájára.
Kapcsolataim által próbálok segíteni a Ferencvárosnak. A holnapi nap folyamán az egyik magyarországi vállalkozó által létrehozott alapítványt viszem a Fradihoz, akiknek céljuk, hogy a szegénységben élő, tehetséges labdarúgó palánták részére akadémiát hozzanak létre, iskolai képzésben részesítsék őket, és rendes utánpótlásedzők kezei alatt dolgozhassanak. Mert tehetség még ma is van hazánkban, Puskásék anno a grundokon nőttek fel, és ma is vannak olyan gyerekek, akiknek egyetlen szórakozása a bőr rendszeres rúgása, de egyszerűen nem tudnak kitörni saját korlátaik közül - hisz szüleik a napi betevőt is nehezen teremtik elő, nemhogy egy fociiskolai képzés fizetését vállalni tudják.
Az alapítvány szakemberei nem értenek a focihoz, ők a pénzt teremtik elő, és ehhez keresnek olyan partnert, akiknél a futballszakmai feltételek adottak. Ha minden jól megy, holnap előbbre léphetünk az ügyben... szorítsatok :) Én meg beszámolok a fejleményekről, mert bizom benne, hogy ez egy sikeres együttműködés is lehet, ha a klub részéről - pl. Berki Krisztián - legalább olyan lelkes hozzáállás tapasztalható, mint az Alapítvány dolgozói közt.