Nos akkor én is beköszönnék...

Aki ismer, tudja, aki nem az majd megismer és megtudja, miféle véleményem van a világról szűkebb körben a Ferencvárosról. Elől járóban annyit, hogy Édesanyám törzsgyökeres ferencvárosi, ott született és nőtt fel, így aztán én is eltöltöttem a kilencedik kerületben sok szép hetet, hónapot nagyszüleimnél gyerekkoromban, Édesapám viszont, akitől „megörököltem” a Fradizmust, Zalából származik (ezért is dupla öröm számomra a két szurkolótábor közötti jó viszony), de gyerekkora óta már Ő is Budapesten él. Meccsekre a 90-es évek első fele óta járok, az előző évezredben még jeggyel kapu mögé utána bérlettel a K szektorba, majd ahogy lett pénzem rá mentem (5-öd magammal, többek között Édesapámmal és Bátyámmal) oldalra a 7-esbe a 7Side fölé. Ez a tizenakárhány év szépen kialakította a véleményemet sok mindenről a Fradi háza táján, de erről majd később. Persze a foci az elsőszámú sportág nálam is, kár lenne megjátszani magam, viszont az sem igaz, hogy ne érdekelne a klub többi szakosztályának sorsa.

Az utóbbi válságos időszak, a végeláthatatlan pletykaáradat közepette kiderült, hogy az ezen az oldalon összegyűlt kis csapat minden tagjában tényleg megvan az a tiszta Fradi iránti szeretet, higgadt gondolkodás, ami úgy érzem képes objektív képet adni szeretett klubunkról. Természetesen és szerencsére mindenben azért nem értünk egyet, de ez így van rendjén, mert ez csak színesíti, értékesebbé teszi a véleményeinket, esetleges vitáinkat, de nevezzük inkább eszmecserének. Ha jól felmértem a helyzetet akkor a 27 (CsakaKriston) életévemmel egyelőre a közreműködők közül legfiatalabbként írok majd ide. Egyik kedvenc idézetem a következő: ”Minden generáció intelligensebbnek hiszi magát, mint az előzőek és bölcsebbnek, mint az utána következőek.” - George Orwell. Na az alapelvem az, hogy megpróbálok ezzel tisztában lenni akkor is amikor én képviselem az előző, vagy esetleg a következő generációt. Lehet, hogy nagy kérés, de az efféle tiszteletet mástól is elvárnám még a lelátón is, viszont utóbbi években egyre jobban elhatalmasodik rajtam az érzés, hogy hiába. Többek között ilyen okok vezettek engem a K-ból az oldalsó 7-es szektorba…

Ennyit magamról, most pár sort írnék általánosságban a Ferencvárosról és az azt körülvevő közegről, legalább is, ahogy én látom. Sok minden van, amivel nem értek egyet a lelátón, még több mindennel, ami a médiumokból folyik. Alapvetően hányingerem van az egész Magyar futballközeg belterjességétől, korruptságától és inkorrektségétől. Kiborít továbbá a politika folyamatos belepiszkítása a magyar fociba. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért érdekel az egész? Miért nem nézem inkább csak a külföldi bajnokságokat fotelből, a meleg szobából, egy hideg sör mellett? Jogos lenne a kérdés, ha nem tapasztaltam volna meg idejekorán, milyen az, amikor önfeledten örülhetek több ezer szurkolótársammal, milyen az, ha nem csak magamon érzem, hanem mindenkin látom azt a tehetetlen dühöt, ami mind-mind olyan érzelmeket mozgat meg az emberben, amire egy TV képtelen. Ehhez benne kell élni, részt kell venni a klub életében, együtt kell lélegezni a stadionnal. Az indíték kb. ennyi. A sok-sok felejthetetlen élmény legyen az jó vagy rossz, meg mindennek a gyümölcse. Persze emberből vagyok és engem is megvisel, ha csak a tehetetlen düh marad, de ezt nem lehet annyival elintézni önmagában, hogy persze hogy nincs siker, mert gyenge a jobb futó, vagy nem megfelelő az edző, vagy a vezetésben vannak gondok, de elmehetünk piramis csúcsáig, akkor sem csak egy felelős van!

És itt jön egy felsorolás, ami szerintem a hazai futball elzüllésének rákfenéje: sportszakmai, gazdasági, erkölcsi, társadalmi oldala van mindennek, egy összetett probléma. Részletezni most nem fogom, mert már így is hosszúra nyúlt ez a beköszönés, de következő írásaimban úgyis körvonalazódik majd, mikre gondolok ezek alatt…

Végezetül még pár szót ejtenék a Ferencvárosról: Igen a teljes Magyar futballról írtam az előbb, mikor a problémákat feszegettem, mivel ennek része a Ferencváros, egy megkerülhetetlen legfontosabb eleme! Mint mindig, úgy most is a hazai labdarúgás zászlóshajója a Ferencváros. Lehet vitatni, lehet bizonygatni, hogy nélkülünk is volt nb1, de a tények makacs dolgok. Az állóvíz akkor pezsdül meg, ha arra épp a Ferencváros hajója siklik, vagy akár csak ténfereg… Ez büszkeség mellett sok esetben nyűg is, mert iszonyat nagy felelősség és bizony hátrány is, hogy a rivaldafényben csak mi vagyunk a többiek meg élvezik a kisebb figyelmet. Hiszem azt, hogy itt lehet 10 évig kirakat csapat egyik, aztán esetleg a következő időszaknak favoritja a másik, persze a legjobb az lenne, ha mondjuk 5-8 ilyen csapat lenne egyszerre, de az se érne semmit, ha nincs közte egy erős Ferencváros, nem övezné érdeklődés azt, amit produkálnak! Ezért is örültem, amikor Kevin McCabe szándékai komolynak tűntek és nem kisebb tettet hajtott végre, mint, hogy lelépte a magyar bürokráciát!!! Okkal gondoltam, hogy ez a szennyes, belterjes, korrupt futballközeg sem lesz akadály neki. Viszont azt tudni kell, hogy míg nekünk érzelmi indok, neki üzleti érdeke, hogy a Ferencváros újra dicső legyen régi hírnevéhez! Az indíttatás más, de a céljaink közösek és ebből nagyon sokat nyerhetünk, nélküle viszont elvesznénk! Ezt szem előtt tartva maximálisan a Ferencváros érdekeit nézve alakult ki a véleményem a mostani helyzetről, amit szintén részletesen kifejtek, amikor az aktualitásokat kommentálom.

Hajrá Ferencváros!!!